Állami hamisítók

„Sokat elárul az Orbán-kormányról, hogy már az első »igazi« kormányátalakítást meg sem várva távozott belőle az a két szakpolitikus, akik a leginkább jövőorientált stratégiai ágazatokat, a földet és az energiát­ felügyelték. Holott egyikükről sem mondható el, hogy szembekerültek volna azzal, amit ezeken a területeken a kormányprogram nemzeti érdekként definiált: Ángyán következetesen képviselte a családi gazdaságok, a helyben termelők és a fenntartható mezőgazdaság érde­keit, Bencsik János pedig az import helyett a nagyobb mértékű önellátásra, a megújulók »helyzetbe hozására«, a sokféle energiaforrásra és az árakat leszorító versenyre alapuló energiapolitikát. Most pedig – annak ellenére, hogy a kormányzat azon képviselői közé tartoztak, akiknek az emberi és a szakmai tisztességét azok sem vonták kétségbe, akik nem tartoznak a Fidesz-tábor kemény magjához – egykori hátországuk botrányoktól hangos, és mindkettejükre olyan sanda gyanúsítások árnyéka vetül, amelyeknek a megfogalmazásában az MTI kulcsszerepet játszott.

A hamis(nak mondott) miniszteri aláírások a távirati iroda híre szerint a közvetlenül Bencsik alá tartozó (és az ő lemondásával egy időben lefejezett) klímapolitikai főosztályon születtek, és egy olyan papírra – egy bírósági ítélet amúgy kötelező végrehajtását okiratba foglaló határozatra – kerültek rá, amelyet teljességgel értelmetlen lett volna meghamisítani. Tehát nem volt tét.”