Behódolás helyett nemzeti érdekérvényesítés
Nagyon is indokolt a Fidesz új kommunikációs stratégiája Magyar Péterrel szemben.
Ha a dolgok nem vesznek belátható időn belül sürgősen más irányt, az Európai Unió egyik utolsó támogatójává is válhatunk.
„Ami a túléléséért kétségbeesetten küzdő jelenlegi elnököt, Nicolas Sarkozyt illeti, unióbarátságát azonnal feláldozta a pragmatikus Brüsszel-ellenesség oltárán: tegnap belügyminiszterét és német kollégáját Herman Van Rompuy ítélte el alig leplezetten. Az unió első embere arra figyelmeztetett, hogy nő a populizmus Európában, miután e két miniszter a múlt hét péntekén levélben javasolta, Brüsszel hozzon döntést a Schengen előtti határok ideiglenes, egy hónapos visszaállításának lehetőségéről. E két belügyminiszter Dániában és Hollandiában már nyitott kapukat dönget. Amit pedig a francia elnökválasztás első fordulóján harmadiknak befutó Marine Le Pen, a Nemzeti Front elnöke mond az Európai Unióról, az nálunk a Jobbik programjában olvasható. (...)
Eddig azt hallottuk, hogy a magyar miniszterelnök EU-ellenes. Ehhez képest Orbán Viktor az EU székhelyén kedden tartott előadásán elmondta, hogy Magyarországon a megkérdezetteknek csak 22 százaléka kívánná otthagyni az Európai Uniót, és azzal méltatta a Brüsszel és Moszkva közötti különbséget, hogy az előbbivel lehet tárgyalni, kompromisszumot kötni, és adott esetben meggyőzni. Ami szerdán – sokak szerint igencsak váratlanul – sikerült is neki. Feltehetőleg az Európai Unióra oly sok irányból nehezedő nyomás miatt: az Európai Bizottságnak sok mindenre van szüksége, csak éppen nem a magyar »probléma« továbbvitelére. Így aztán ha a dolgok nem vesznek belátható időn belül sürgősen más irányt, az Európai Unió egyik utolsó támogatójává is válhatunk.”