Trianon update, avagy magyar cégek esete a szlovákiai kétnyelvűséggel

„Tudom, nem szívderítő, hogy Dél-Szlovákiában egy büfé üzemeltetése is politikai állásfoglalást jelent. De ha már igen, akkor mindenki vállalja a felelősséget azért, hogy melyik oldalra áll. A szlovákiai magyarok nagy része szeretne magyarként megmaradni a szülőföldjén. Ehhez fontosnak tartják a magyar nyelv egyenrangúságát a kiskereskedelemben is. Egy részük, mint pl. a Kétnyelvű Dél-Szlovákia aktivistái, tesz is ezért, kifogásolva a magyar feliratok hiányát. Őket ezért »durván magyarkodók«-nak beállítani súlyos tévedés. Mindezt arra hivatkozva, hogy a magyaroknak Trianon miatt (»ott kellett volna harcolni«) nem jár magyar felirat a »szlovákok országában«, egyenesen a szlovákiai magyar közösség arculcsapása, ami a szlovák nacionalisták programjának megvalósítását jelenti.

Furcsa kép élhet a magyar cégvezetők fejében a szlovákiai magyarokról. Egyrészt fontos célcsoportot képeznek közvetítőként és munkaerőként, hiszen ismerik a magyar cégeket és beszélnek magyarul. El is várják tőlünk, hogy őrizzük meg a magyar nyelvet, például nemzeti szónoklatok és néptánckörök működtetésének céljaira. A cégek egy része a kormánnyal való kapcsolata révén tevékenyen részt is vesz a magyar nemzeteszme építésében, illetve annak hasznának lefölözésében. Például az OTP-nek monopóliuma van a Bethlen Gábor Alap által nyújtott oktatási támogatások kezelésére, amelyet a Magyar igazolvánnyal rendelkező, magyar nemzetiségű szülők kapnak magyar tannyelvű iskolába járó gyerekük után. Azonban erről a tájékoztatást már, a téma abszurditási mélypontjaként, a 90%-ban magyarok lakta Gútán is csak szlovákul nyújt a bank. Úgy látszik, ügyfélként a magyar is szlovákul köteles beszélni – legalábbis a magyar cégekkel.”