Képeslap a múltból

„Régen minden jobb volt; még a kiszolgáltatottság, az örökös rabszolgaság és a kihasználtság is elegánsabb, előkelőbb volt száz éve – valami ilyesmit szeretne mondani a francia rendező, Bertrand Bonello a Bordélyházzal. Legalábbis erre utal az epilógusszerű utolsó jelenet: leharcolt kurva áll a füstös autóút szélén, szívja a szmogot és a fogát. Bezzeg régen. (...)

A Bordélyház képei emlékezetesen szépek, Bonello pedig az atmoszférateremtés mestere: kiüresedett szemű férfiszereplői, naiv, reménykedő vagy rettegő női, a remekül ábrázolt, frivol környezet súlyt ad a filmnek. Csak éppen az, hogy mi végre mindez, hogy miért akart erről valaki filmet forgatni; hogy a múlt egy elveszett szeletkéjének szinte minden kontextustól mentes felidézése, amely nem szól igazán senkihez, és nem is igen teremt lehetőséget a vele való azonosulásra – hogy mindez mivel is ad többet a nézőnek, mint mondjuk egy jól megcsinált videoklip vagy egy szép imázsfilm: csak az nem derül ki sehogyan sem.”