„Kollégáimmal – immár a tényfeltáró bizottság állásfoglalásának ismeretében – végigtárgyaltuk a Schmitt-ügyet, megírtam a Könnyített eljárás, súlyosbító körülmény című publicisztikát, amelyet másnap közösen véglegesítettünk, és a Stumpf-cikk levételét magyarázó sorok kíséretében a honlapra tettünk.
A történtek után büntetést szabtam ki az online felelős szerkesztőre, aki az írást rendelte, de azt nem olvasta el, illetve nem értesítette annak sem készültéről, sem tartalmáról a belpolitikai rovatvezetőt, a lap felelős szerkesztőjét és a főszerkesztőt, holott az ügy súlya ezt indokolta volna. És büntetést szabtam ki Stumpf Andrásra, amiért kérésemet nem teljesítette, majd félrevezető Facebook-bejegyzésével súlyosan csorbította a hitelességemet.
A történet szimpla munkahelyi ügy. Stratégiai kérdésben hol fordulhatna elő hasonló következmények nélkül? De roppant kínos, mert nem arról szól, hogy a Heti Válasz egy fontos kérdésben az első között mit mondott, hanem egy belső működési zavart tükröz. Üzenete ránk nézve jól aligha olvasható. Tanulsága számunkra bizonyosan az kell legyen, hogy a szabadság nem nélkülözheti a felelősséget, és csapatjáték nem művelhető egyedül.”