A Jobbik és a politológusok 2.

„A Jobbik politikusainak rendszeres megjelenése a képernyőn, a párt parlamenti jelenléte és szalonképes vitapartnerként történő elismerése mindeddig nem a Jobbikot mozdította el a közép felé, hanem a »közepet«, a politikai és a közélet egészét a szélsőjobb felé, hiszen a magyar nyilvánosságban szalonképessé váltak olyan gondolatok, olyan megfontolások, amelyek korábban még nem voltak azok. Ott ezzel szemben, ahol az újnáci pártokat elszigetelik, mint Németországban, ott a demokratikus pártok konszenzusa szalonképtelenné teszi a kirekesztő nézeteket. Ott a demokratikus pártokból, a politika főáramából is kiszorulnak azok – mint egykor Jenninger CDU-s parlamenti elnök vagy Möllemann liberális pártalelnök –, akik a kirekesztő nézetek egy-egy elemét engedik be politizálásukba. Ott világos marad a határvonal az emberhez méltó és embertelen nézetek között.

Miért a német példára érdemes Magyarországon különösen odafigyelni? Azért, mert a magyar múltnak – a német múlthoz hasonlóan az angol, a francia vagy a görög, sőt bizonyos tekintetben az olasz múlttól eltérően – megkerülhetetlen fejezete az állampolgári közösség egy részének államilag elrendelt, faji alapú kirekesztése, szervezett és tömeges legyilkolása a Jobbik által felvállalt náci szellemiség alapján. A náci jellegű kirekesztő nézetrendszer, a félkatonai szerveződés létrehozása szorosan összefügg a magyar szélsőjobbon a magyar múlt e tragikus fejezetének apológiájával. Szó sincs arról, hogy a Jobbik bejutása a parlamentbe és a közmédiába eltávolította volna e pártot az ilyen történetszemlélettől, már csak azért sem, mert a harmincas-negyvenes évek, a második világháborús magyar szerepvállalás apológiája már a Jobbik fellépése előtt is jellemezte a magyar politikai jobboldalt.

Amikor egy-egy szélsőjobboldali párt Nyugaton elmozdul a közép felé, azért teszi ezt, mert növekedési lehetőségei a szélen bezárulnak. A Jobbik esetében szó sincs ilyesmiről, a Fidesz ellenzékében éppen a szélsőjobboldali álláspont képviseletével tudott erősödni az elmúlt két évben. Krekó és Juhász másik érve, az Olaszországra, Görögországra vagy akár Ausztriára emlékeztető esetleges kormányra jutás lehetősége, vagyis hogy a támogatottságának egy részét elveszítő Fidesz számára a Jobbik szalonképesként való elfogadásával könnyebbé váljon egy velük kötendő koalíció, számomra nem olyan vonzó, hogy ezzel meggyőzzenek arról: érdemes a demokratáknak egy asztalhoz ülniük a Jobbik politikusaival. Van tere a magyar nyilvánosságban annak, hogy leleplezzük az emberellenes nézeteket, érveljünk a kirekesztés, a rasszizmus ellen. Mód van erre az iskolában, mód van rá a képernyőn. Nem kell ehhez egy asztalhoz ülni az emberellenes nézetek hirdetővel.”