Vétkeinkről

„Aligha vitatható, hogy az a politikai párt, amely Szlovákiában a szlovák-magyar együttélést kívánja pátyolgatni, az érdekeket egyeztetni, szép, nemes gondolatból indul ki. Csak sajnos nem veszi észre, hogy ez nem működik, egyirányú ez az út. Volt már az együttélést programként kitűző párt, de nacionalistának bélyegezték – anélkül, hogy bárki meghatározta volna, mi is tulajdonképpen az a nacionalizmus. Elég volt, hogy a magyarok érdekeit kívánta védeni. S akadt akkoriban politikai hozzáállás szempontjából más jellegű magyar párt is, miközben mindegyik – el kell ismerni – elnöke személyiségének pecsétjét viselte magán.

A szlovákok gyomrát akkor elsősorban Duray feküdte meg, leginkább azért, mert gyakran a kés élén fogalmazott, s ezt könnyebb volt kiforgatni és támadni. Pedig ha jobban belegondolt az ember, többnyire mégis igazat kellett adni neki. És kevesen értékelték, hogy amikor a három párt egyesült, a jobb elfogadhatóság érdekében képes volt a háttérbe vonulni. E képesség hiánya miatt bomlott meg ez az egység olyan naiv elképzelés mentén, hogy ha nem nemzetiségi, hanem politikai elv alapján alakul egy hibrid politikai párt, akkor működni fog a szlovák-magyar együttműködés, s hogy akkor a magyarok elfogadhatóbbak lesznek. Ez olyan naiv, mintha a kommunizmust az ötvenes években akarták volna egy bársonyos forradalommal megdönteni: ha nem érettek a társadalmi föltételek, képtelenség a társadalomban bármit megvalósítani.

Nem tudom, honnan ered Szlovákiában ez az értelmetlen magyargyűlölet, de nagyon mély gyökere van, kevés kivételtől eltekintve nem képesek minket, magyarokat partnerként elfogadni. S az a kevés kivétel, bármennyire tisztességes, mégsem fog magyar fejjel gondolkodni, magyar szívvel cselekedni. Ha körülnézünk a világban, más országok kisebbségei sem tudnak nagyobb pártba integrálódva nemzetiségi problémákat megoldani. Egy makaróni párt csak populizmussal, ígérgetéssel, vezetőik karizmájával képes – ideiglenesen! – szavazatokat gyűjteni. Vagy a kisebbség fokozatos integrálódásával, a többségbe való beolvadásával, amikor a kisebbségvédelem már csak látszólagos intézkedésekre szorul, s így a többség számára is elfogadhatóvá válik.”