Vidéki Vendel rácsodálkozik a Starbucksra

„Képzeljétek el, hogy én még soha nem jártam Starbucks belsejében, se itthon, se külföldön, például mert nem iszom kávét és mert ha céltalanul üldögélni szeretnék, akkor azt vagy drogok, vagy tévéképernyők vagy a haverjaim közelében szeretem csinálni, azt meg azért sejtettem, hogy a Starbucksban egyik sincs.

Ma viszont elvesztettem a szüzességemet, mert lekísértem a csajomat a Retek utca sarkára, ahová a takarítónő elől menekült le pár órára.

Beléptem, körülnéztem és sokkot kaptam. Hogy a faszba lehet legendás egy hely, ahol egy kávé annyiba kerül, mint egy hústétel körettel, van még pár süti és egy hodály, ami kábé annyira vonzó, mint az Anker napközben. Nem lehet olyan jó a kávé. Forró csokit ittam,  oké volt, de tényleg nem olyan jó. Mi a fasz? Aztán az Imola elmagyarázta, hogy a kávé mesterséges ára igazából egyfajta bérleti díj, mert elülhetek vele négy órát is és nem baszogatnak közben és úgy nézve meg már nem olyan durva az ezeregyes pohár kávé. És hogy a Starbuks igazából nem kávézó, hanem open iroda, aminek a bérleti díját kávészámlán kell befizetni.

Olyan ámulva néztem, mint egy nyelvész láma a haspréselő fitnesz blémára. Mikből marad ki az ember, ha nem iszik kávét!”