A politika nem vallás

„Van politikai ambíciója?

Kábé annyi, hogy szeretném, ha az emberek végre jól éreznék magukat ebben az országban. A kultúrával szeretnék foglalkozni.

Ha kérnék, mutassa meg, mit bénáztunk el az elmúlt húsz évben ezen a területen, rohanna?

Szívesen elfogadnék egy olyan megbízatást, hogy rakjak össze megfelelő szakemberekből egy olyan csapatot, amely végre teljes mélységében vizsgálná a magyar kultúrát, történetileg, hagyományilag, a jelen folyamatait az elit művészettől a kommerszen át a közösségi aktivitásokig. Ezzel biztosan elmenne egy-két év. Utána pedig modellértékű projekteken és pályázatokon keresztül próbálná aktivizálni a kisközösségeket, vidéki hálózatokat alakítana ki, először a könnyebben mozgósítható, majd az egyre válságosabb térségekben. Megpróbálná bevonni a szellemi elitet a kulturális perifériák visszacsatolásába, miközben európai kontextusba is helyezné ezeket a modelleket, igyekezne trendivé tenni a folyamatot.

A végcél természetesen nem egy színvonalas kiadvány vagy egy elmélyült szakmai konferencia. A munka lényege, hogy minél több hasonló központ alakuljon, minél több közösség élje át saját kultúráját, minél több művész arasson sikert azzal, hogy őszintén megmutatja, amit a világról gondol. Az ügy nem a centrista állam monokróm kulturális ideája, ez világos. Az ügy egy élhető ország, és annak sokszínű kultúrája. Annak, hogy ez korábban sem valósult meg, egyértelmű bizonyítéka az »elnyomottak«, a »sértettek« hada, akik most azért is »nyolcéveznek«, mert valamit nem sikerült megértetniük a korábbi kormányokkal, vagy a kormányoknak velük. (...)

Hívták vagy jelentkezett az alternatív köztársasági elnök posztra?

Hívtak. De nem a posztra, hanem a kampányba. A cél az volt, hogy minél többen vállalják föl az arcukat, és a gondolataikat. Ez csak egy játék természetesen. Jó lenne, ha mások is kedvet kapnának hozzá. Tavaly március 15-én is vállaltam, hogy színpadra lépek a tüntetésen... Akkor éreztem először, hogy az emberek mennyire félnek. Még magamon is éreztem ezt. A Gyurcsány-kormány alatt olyanokat írtam le politikusokról, hogy a fal adta a másikat. Megsértődtek rendesen, de egy pillanatig sem keltettek félelmet bennem.

Ön mitől fél?

Attól félek, hogy nem látom jól a helyzetet. Hogy eltúlzok mindent. Beleástam magam a jobboldali médiumokba, mindent meg akartam érteni, biztos voltam benne, hogy megvilágítják számomra, miért értem félre a helyzetet. Végül nem ők adták meg a választ, hanem azok az emberek, akik vidéken élnek, és akiknek egészen mások a tapasztalatai, mint a fővárosiaknak. Mivel eredetileg vidéki vagyok, bár elég gyorsan asszimilálódtam a főváros polgáriasabb, liberálisabb közegébe, pontosan tudom, hogy mennyire más ott a nyelv. Egyszerűbb mindenkit lenácizni, lehülyézni. Valami igazság mindig van, csak nem mindig van hozzá türelmünk.”