Vádirat a háborúk ellen
A Pán – A belső sziget című film egy sajátos eszközökkel filmre vitt, fájóan aktuális látomás. Győrffy Ákos filmajánlója.
Csodálatos volt ott dolgozni, mindenki nagyon profi és nagyon kedves volt. Két igen kellemes hetet töltöttünk Budapesten. Interjú.
„Gary Oldman említette, hogy a The Artist mellett a Suszter, szabó, baka, kém kapta a legjobb kritikákat 2011-ben. Mit szóltok a sikerhez?
T. A.: A hosszú munkafolyamat után bármilyen elismerés fantasztikusan jólesik, de ahogy mondani szoktam, a film pontosan ugyanolyan, mint a bemutató előtti napon volt. De tényleg jó érzés, ha időnként elismerik az ember munkáját, különösen ennyire neves lapokban. A film a közönségnek készül, és ha erős reakciót vált ki az emberekből, az szuper.
Miért éppen most csináltátok meg a filmet? Véletlen, hogy a bemutatója egybeesett a Szovjetunió összeomlásának húszéves évfordulójával?
T. A.: Ez csak véletlen, de az időzítésben szerepe lehetett annak, hogy most már kellő távolsággal tudjuk szemlélni a hidegháborút. Már lehet róla higgadtan beszélni, anélkül, hogy állást kellene foglalni valamelyik oldal mellett. (...)
Magyarországról jöttem, úgyhogy muszáj megkérdeznem: miért írtátok át a könyvbeli Csehszlovákiát Magyarországra?
T. A.: Mert Magyarország sokkal jobb! Valójában pénzügyi okokból előnyösebb volt Magyarországon forgatni. Ezt is egyeztettük Le Carréval, és azt mondta, hogy nyugodtan áttehetjük a helyszínt. Korábban többször is jártam Budapesten, a szívembe zártam a várost, és már ismertem a Párizsi udvart, ami egy fantasztikus helyszín. Csodálatos volt ott dolgozni, mindenki nagyon profi és nagyon kedves volt. Két igen kellemes hetet töltöttünk Budapesten.
Az összes londoni helyszín nagyon lepusztult, szinte ugyanolyan, mint a szovjet blokkban játszódó jelenetek. Direkt akartad hasonlónak ábrázolni a két oldalt?
T. A.: A 70-es években így nézett London. Először 1973-ban jártam itt, és így emlékszem vissza rá. Igaz, nem jártam az MI6-nél, de úgy képzelem, hogy így nézhetett ki.”