Rotyog a paprikás krumpli: Németh Szilárd HELYRETESZI a globalistákat (VIDEÓ)

Termőföldtől az étkezőasztalig. Németh Szilárd elárulta, mitől finomabb az étel, ha az nem brüsszeli, hanem magyar recept alapján készül.

Ideje volt a sodródás és a zavarosban halászás közéleti kultúrájának véget vetni. De az öncélú akarás semmivel sem jobb.
„Persze minden elmélet leegyszerűsíti a valóságot. Aligha kétséges, hogy a jelenlegi kormányzat nagyon sok konkrét dologban pontosan tudja, mit akar (például a közoktatási rendszerben, a szociális ellátás és a munkaügy terén, a középosztály megerősítése témájában). De még több dologban nem látszik más elv, ráció, mint a sic volo. Az intézményi és hatásköri központosítás, az állam erőforrásainak bővítése, a kormány mozgásterének folyamatos tágítása, a jog és a szabályok visszamenőleges megváltoztatása, egyúttal viszont örökre kőbe vésésének igyekezete mind-mind olyan tendencia, amely egyetlen elv látszik fölsejleni: ezt akarom, így parancsolom.
Csakhogy ez nem elv. S mivel nem elv, nem indok, nem érv, legföljebb képesség, ha mégoly nélkülözhetetlen is a cselekvéshez, önmaga okává emelve pontosan azt a zavart és káoszt idézi elő, amelyet megszüntetni kívánt. Zene nélkül semmilyen hangszer sem alkalmas másra, mint zajkeltésre. A zajnak pedig egyetlen törvénye van, az erő. Ezért ha harsányan kiáltom: ezt akarom! – a visszhang egyre hangosabb lesz: én meg azt! Az akarás ellenakarást szül, ahogy az erő ellenerőt. S minél jobban akarok, annál nagyobb ellenállásba ütközöm. S azt tapasztalom, hogy annál jobban kiszolgáltatom magam az ellenerőknek, s végső soron annál kevésbé tudok cselekedni. Az erőtlenség anarchiájából az erő káoszába jutottam.
Visszatérve a klasszikus hajózási példához, amelynek amúgyis konjunktúrája van: ha egyet is értünk Michael Oakeshottal abban, hogy a kormányzás célja a felszínen maradás, mivel sem kikötő, sem úticél nincs; azért a haladás mégis haladás, a szelek, az áramlatok, a természeti erők kihasználása, s nem leküzdése. Sok igazság van tehát abban, hogy Magyarországon már nagyon is ideje volt a sodródás és a zavarosban halászás közéleti kultúrájának véget vetni. De az öncélú akarás semmivel sem jobb. Kudarcra van ítélve.”