Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Merkel asszony elérte, hogy az egykori pária Németország ma már nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi felsőbbrendűségére is hivatkozhat.
„Az elmúlt hónapok eseményei megerősítették a németeket az életmódjukba vetett hitükben. A szemszögükből nézve takarékosságuk, fegyelmezettségük, megbízhatóságuk meghozta jutalmát a tékozló és csalárd dél-európaiak erénytelen életszemléletével szemben. A többi tagállam némelyike pedig kezdi beismerni, hogy valamit nem jól csinál. Néhány órával a csúcstalálkozó befejezte után Sarkozy elnök tájékoztatta honfitársait, hogy nekik is a német életmódhoz kell igazodni, hogy a 35 órás munkahét bevezetése óriási hiba volt, hogy a kiút csak szorgalommal és takarékossággal érhető el. Merkel asszony tehát elérte, hogy az egykori pária Németország ma már nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi felsőbbrendűségére is hivatkozhat. Elmondhatja, hogy a német erő a német erény gyümölcse, hogy az egyre növekvő teljesítőképesség-különbözet a tagállamok között nem valamiféle közgazdasági csízió, hanem a szilárd és az ingatag jellem közötti különbség következménye. Elmondhatja, hogy Európa integrálására csak Németország képes. Nem azért, mert neki van sok pénze, hanem azért, mert ő érti és gyakorolja azokat az erényeket, amelyek nélkül Európa nem lehet egységes.Most nem Bismarck és a Blut und Eisen, nem az Ezeréves Birodalom, hanem Merkel anyuka Kaffee und Kuchen technikája, nem a konfrontálódás, hanem a csendes, szerény következetesség a módszer. Ne költsünk kétes észak-afrikai babérokra, mint a britek, a franciák és az amerikaiak, és legyünk tapintatosak még azokkal is, akiket ki nem állhatunk (mint pl. az izgága Sarkozyt vagy a hőzöngő Orbánt).
De a leszakadók oldaláról nézve a lenyűgöző német példa mélységesen téves, az erkölcsi fölényeskedés pedig a német Übermensch visszaköszönése. Lehet, hogy a latin államkapitalista, dirigiste paradigma felett elszállt az idő, de a német versenyképesség nem a jellemüknek, hanem az EU és az euró szerkezetének tulajdonítható. Németország óriási belföldi piaccal, kiemelkedő tőkeellátottsággal, világszintű technológiával és erős intézményes berendezkedéssel lépett be az euróövezetbe. Az ebből fakadó versenyelőnyt az euró és az EU szabályozási gépezete bebetonozta, elzárva a többiek előtt a felzárkózás lehetőségét. Az évek folyamán a versenyképes Németország számára a közös valuta egyre inkább alulértékeltté, a leszakadók számára pedig túlértékeltté vált, tovább növelve a versenyképességi különbözetet.”