Polgármester, jegyző: kérésre ugrik

„Mint látható, a levél egyetlen, hatalmas és kényszeresen részletező utasításhalmaz, amely azonban a levélnek ismét csupán a szubjektív része, ahogyan a feladat kijelölése is merőben szubjektív mozzanat volt. Objektíve a levél nem rendelet, nem rendelkezés és nem utasítás, hanem egyszerű kérés. A levél mögött semmiféle szabály vagy törvény nincsen, s a kérés végrehajtásának megtagadása sem járhat semmiféle szankcióval. Mégsem olvasom sehol az általam ilyenkor adekvátnak gondolt nyilatkozatot: »Mi, Magyarország felelős közigazgatási dolgozói, polgármesterek és jegyzők, biztosítjuk hazánk felvilágosult állampolgárait, hogy a jövőben semmiféle, értelmetlen funkciójú asztalt és széket nem fogunk a hivatalunkban felállítani, és az állampolgárok adóforintjait nem fogjuk ilyen és ehhez hasonló, hazugságot és álszentséget terjesztő ötletekre elpazarolni«.

Addig, amíg ilyet nem olvasok, kénytelen leszek azt gondolni, hogy az ország több ezer, felelős funkcióban lévő polgármestere és jegyzője a szubjektivitás foglya, és ekként minden érdekli őt, csak a körülötte lévő világ, benne a jogrend objektív tényezői nem érdeklik. A hatalom kér, és ő nem kérdezi vissza, hogy „tessék mondani, hol van erre a törvény?”, hanem szó nélkül teljesíti a kérést.

Kétségtelen, hogy a kormány – szemben az állampolgárokkal – a polgármesterekből és a jegyzőkből csak egyszeresen csinált hülyét. Ám ők nem hagyták magukat: sikerült önerőből megkettőzniük azzal, hogy ők maguk is hülyét csináltak önmagukból. Nem hiába ők vannak felül. Büszkék lehetünk rájuk!”