Jövőkép

„A helyzet kevésbé komplikált, mint amit a mesterséges hisztériakeltés sejtet. Tény, hogy az oktatási államtitkárság igyekezett minél tovább »elrejteni« a nyilvánosság elől a koncepciót, ám ennek oka nem sötét szándék, hanem a háttérben folyó kőkemény politikai csata volt. Míg ugyanis az államtitkárság feladata az oktatás színvonalának javítása, így minél több pluszforrás kiharcolása, addig a Nemzetgazdasági Minisztérium az államháztartási egyensúly felelőseként arra törekszik, hogy amennyire csak lehetséges, visszafogja a kiadásokat. A kommunista iskolarendszer visszatértének vizionálása legfeljebb egy gyenge mosolyt érdemel. Még a felvetés is abszurd akkor, amikor az egyházak egyetlen tanév alatt mintegy 25 százalékkal növelték oktatási intézményeik számát. Utóbbiak erőszakos térhódításáról pedig annyit: olyan intézményeket vettek át a csőd szélére sodródott önkormányzatoktól, amelyeket azok képtelenek voltak működtetni. Ha az egyház nem segít, az érintett iskolák nagy többségében tegnap nem kezdődött volna meg az új tanév.

A koncepció bizonyos elemeiről lehet vitatkozni, azzal azonban nem, hogy egyértelmű jövőképet vázol fel. A jövőben hároméves kortól minden gyereknek kötelező óvodába, hétéves kortól pedig iskolába járnia. Ezt nevezhetjük poroszos felfogásnak, szerintem inkább nem károsan liberális álláspont. Az egész napos iskola bevezetése a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkózását segítené a legjobban, érdekes, hogy éppen az ilyen diákok esélyegyenlőségének megnyirbálásával vádolják a kormányt.”