Breivik-e vagy?

„Ami Oslo-ban történt, megtörténhet holnap is bárhol, például Budapesten. Ehhez képest mindegy, tartott-e a csávó tyúkokat, és hány évesen hagyta ott az apja. Az a lényeg, hogy a hideg gyűlölet, amit tantételekben levezetve erkölcsileg igazolható (szükségszerű) volt a számára, nem rejtőzik-e ott mindannyiunkban? (...)

Nem kéne észrevenni, hogy ugyanaz a kollektív, fortélyos gyűlölet igazgat mindannyiunkat? Mai Magyarország: még mindig gyűlöli a balos a jobbost, még mindig retteg a zsidó a nemzsidótól, a cigány a nemcigánytól, és mindez igaz fordítva is. De mi lesz ebből? Tatárszentgyörgyön a breivikek egy ötéves kisfiút tarkón lőttek négy lépésről sörétes puskával, de előbb a szeme láttára kivégezték az apját. És úgy gondolták, ez kíméletlen, de szükségszerű: magasabb célt szolgál, mint egy ötéves gyerek. Néhány hét múlva az anyuka megtisztelt azzal, hogy beengedett a lakásába, és beszélt. Addigra már tudott beszélni; de a szavaiból a fájdalom olyan kozmikus dimenzióit éreztem, mint soha azelőtt. Mater Dolorosa. Akkor azt gondoltam: semmi cél, hit vagy eszme nem lehet – hajszállal sem – magasabb, mint egy ötéves gyerek.”