„Ha a demokrácia gyengének mutatkozik a demokratikus rend szétverőivel szemben, akkor vége, és ezt az angolok jól tudják. Nem véletlenül állt ki a brit ellenzék vezére, a munkáspárti Ed Milliband is a rendkívüli parlamenti ülésen a kormány és a rendőrség mellett, mondván, hogy a kormánnyal vállat a vállnak vetve szállnak szembe az utcai erőszakkal.
Ami viszont 2006 őszén és azóta történt Magyarországon, nem más, mint a demokrácia szisztematikus bomlasztása, azzal a céllal, hogy a választásokon győztes balliberális kormányt erőszakkal, az utcán buktassák meg, utána pedig rábizonyítsák, hogy valójában nem a szélsőségesek és támogatóik, hanem ők alkalmaztak erőszakot. Máig nem tudjuk, kik és hogyan szervezték meg az őszödi beszéd utáni demonstrációkat és zavargásokat, holott ma még nyilvánvalóbb, mint tegnap volt, hogy az irányítók között szélsőjobboldali politikusok (is) voltak, miközben a Fidesz a politikai pecsenyéjét sütögette a háttérben. A szeptemberi randalírozásokat követő több hetes utcai demonstrációkban pedig már összenőtt, ami összetartozott: a Kossuth téri szélsőségesek a velük szónokló Schmitt Pállal.
A magát polgárinak nevező ellenzék tehát nem a demokratikus rendet védte, akár az általa gyűlölt balliberális kormánnyal vállvetve, hanem bárkivel hajlandó volt összefogni a rend megdöntésére, a kormány és a brutálisnak nevezett rendőrség lejáratására. Amint aztán világossá vált, hogy a Fidesz hol, ki és mi mellett áll, érdekes módon a másodfokú bíróságok is többnyire elengedték az előzetesben lévőket, a meginduló bírósági eljárások pedig elképesztő lassúsággal és vajmi kevés érdemleges eredménnyel zajlottak.”