Nyolcvan év

„A magyar szocialisták és liberálisok előszeretettel bontják az államot. Mindig és bármilyen eszközzel. Mert ez az önérdekük, és mert ami ideológia még maradt nekik egyáltalán, az ebben össze is foglalható: az állam rossz. Így aztán soha, semmiféle lelkiismeret-furdalást nem okozott számukra, ha az állam bármely intézményét kellett rombolni, a társadalom szemében hiteltelenné tenni. Így és ezért céltáblájuk hosszú-hosszú évek óta az ügyészség.

Mindenki tudja ebben az országban, hogy a szocialisták és liberálisok lopnak. S az különbözteti meg az ő lopásaikat a jobboldali lopásoktól (mert itt is lopnak ám, hát persze!), hogy ők ezt üzemszerűen, szervezetten teszik. Mondhatjuk nyugodtan: erre jöttek létre. Eo ipso gazemberek. Sőt: a priori… S ha bárhol és bármikor lebuknak, vádló ujjaikkal rámutatnak az ügyészségre, hogy lám, a »Fidesz-bérenc« ügyészség politikai leszámolásba kezdett. Mindezzel nem az a baj elsősorban, hogy gusztustalan, idegesítő hazugság, hanem az, hogy az államot rombolja. Súlyosan és végzetesen. (...)

Ideje van tehát rendet tenni a bíróságokon. Az állam és a jogállam, végső soron pedig a társadalom érdekében. Mindez pedig nem jelenti azt, hogy ha az ügyészségről derül ki valami hasonló, akkor ők megúszhatják. Senki sem úszhatja meg. Kémügyben pedig leginkább az állam nem úszhatja meg. Ha az állam azt akarja, hogy komolyan vegyék és respektálják, és komolyan akarja venni önmagát, akkor ezt a nyolcvanéves titkosítást még ma feloldja. Másképpen rá fog égni az egész. Rá fog rakódni, mint a guanó, keményen, vastagon. Legalább nyolcvan évre. Annyi időnk pedig nincsen.”