„A helyzet tragikus. Sőt tragikomikus. Mert csak röhögni lehet azon, hogy egy magyar politikus lesenkizi az Egyesült Államok külügyminisztériumának egyik vezető tisztviselőjét, ami fordított esetben is sértő lenne, hát még így. Deutsch Tamás kérdése ráadásul valójában így hangzott: ki a f... az a Clinton? Elvégre a helyettes külügyi államtitkár nem írói és véleményalkotói munkásságának egy részét fejtette ki a washingtoni kongresszus egyik testületében, hanem a külügyminisztériumét. Ha pedig az Európai Néppárt magyar képviselőjének véletlenül nem volna tudomása arról, ki is Hillary Clinton (tényleg kicsoda? Egy volt elnök neje. Mit kell ebből olyan nagy ügyet csinálni?), akkor emlékeztessük őt arra, hogy Hillary Clinton a második legtekintélyesebb amerikai politikus, akit nemrégiben nagy reverenciával fogadott Budapesten Orbán Viktor, és aki a találkozót arra használta föl, hogy még annál is több aggodalmát hangoztassa, mint ahányat a helyettes államtitkára ezúttal említett. Kétségtelen, a magyar kormány mindeddig nagy ívben tett (ki a f... az a) Clinton figyelmeztetéseire, de annyit azért nem árt tudni, hogy Clinton sem a saját véleményét fejtette ki, hanem az Egyesült Államokét. Deutsch Tamás felháborodott kérdése tehát így szól: ki a f... az az Obama? (...)
Amit a magyar kormányfő és néhány önjelölt, túlbuzgó szolgája csinál (nyilvánvalóan Orbán jóváhagyásával), az nem más, mint nemzetvesztő politika. Ha Magyarország azt üzeni szövetségeseinek, hogy menjenek a búsba, mert mi igenis azt csinálunk, amit akarunk, egyébként pedig örüljenek, hogy egyáltalán élnek, mert az ő nyugati világuk valójában már elsüllyedt, mi pedig gyorsuló ütemben távolodunk onnét a fél- vagy teljesen diktatórikus Ázsiába, akkor ez a Magyarország a pusztulásba rohan.”