Kémség

„Az elmúlt napokban tanúi lehettünk egy igen furcsa szituációnak. Igen, csak így egyszerűen: szituációnak, hiszen az ügyet nem ismerjük, akik ismerik, azok sem mernek nyilatkozni róla, mert úgy, ahogy van, nyolcvan évre titkosítottak mindent. Természetesen ez sem egyedi eset, az úgynevezett olajügyet is hosszú évtizedekre titkosították. Magyarország már csak ilyen – elmaradt az igazságtétel, de ezt megelőzően tökéletesen kitervelték a rendszerváltást, eldöntötték, kit tolnak jobbra, kit tolnak balra. Így történhetett meg aztán, hogy valakit véletlenül rossz oldalra toltak. Így eshetett Szilvásyval is, aki mindkét oldalon megfordult. Az első választások után az egykori KISZ-titkár elfoglalta állomáshelyét az Antall-kormányban. Nem ő volt az egyetlen, hiszen hiába hagyták el a szovjet csapatok hazánkat, a szolgálati emberek itt maradtak. Ők voltak azok, akik hirtelen milliárdosként tartották kezükben a magyar alvilágot, a magyar rendőrség pedig a szolgálatokkal egyetértésben úgy csinált, mintha »Szeva bácsiék« itt sem lennének. Stratégiai területté váltunk 1945 után, és stratégiai terület maradtunk továbbra is. Éppen ezért semmi csodálkoznivaló nincs azon, hogy Magyarországon egyedüliként a titkosításokat is titkosították.

Nem győzöm hát elégszer leírni, hogy minden mindennel – tudatosan – összefügg. Emlékezzünk csak vissza, milyen nyugodtan eléldegélt Carlos a kádári Magyarországon, vagy Dietmar Clodo, akire belügyminiszterünk – amikor megkérdezték tőle, tudja-e, hogy ki az a »bombagyáros« – csak úgy emlékezett, hogy »vélhetően ismertem Dieter Clodót«. Tudomásul kellene vennünk, hogy voltak olyanok, akik az első perctől kezdve készültek a rendszerváltásra, és bent maradtak a különböző szolgálatokban. Voltak aztán, akikről kiderült, hogy kapcsolatban álltak az ilyen-olyan szolgálatokkal, de aztán állami segédlettel gyorsan bebizonyították róluk, hogy se SZT-tisztek, se III/akárhányasok nem voltak. Az egyszerű honpolgárban felmerül a kérdés, hogyan lehet valakit »kémséggel« vádolni úgy, mint ahogy G. L., L. S. vagy Sz. Gy. esetében történt: néhány órás meghallgatás után mindhárman távozhattak. Akkor most kém vagy nem kém?”