„A génmódosított növények – elsősorban a gabonák – európai termesztésének engedélyezése egy több évtizede zajló világkereskedelmi háború része. A küzdelem tétje az, hogy fennmaradhat-e az az uniós agrárpolitika, amelyik a mezőgazdaságot nem ipari termelésként kezeli, hanem olyan eszközként, amelyik életet és jövőt biztosít a hagyományos falusi társadalmaknak. (...)
S ezzel megérkeztünk a lényeghez. Ez az, ami lassan, de egyelőre lépésről lépésre morzsolja fel az európai hadállásokat. A felmérések szerint kontinensünk fogyasztóinak legalább a kétharmada nem vásárolna génmódosított növényekből készült termékeket. A vidéki megélhetés egyik zálogát jelentő európai kisgazdaságok leginkább az őshonos, tájjellegű, biotermeléssel előállított élelmiszerre alapozhatják a jövőjüket. Mégis, a brüsszeli Európai Bizottság – a nagygazdaságok érdekeit szolgálva, saját agrárpolitikájának ellentmondva – évek óta nyitogatja a kiskapukat a génmódosított vetőmagok előtt, és ezek bevezetése mellett érvel. Azzal pedig, hogy lehetővé tették a termesztés nemzeti szintű engedélyezését, uniós országok sora nyílik meg az amerikai konszernek előtt. Fordulóponton vagyunk, Európa kapituláció előtt áll, most kell fokozniuk a multiknak a nyomást. Főleg egy olyan gabonatermelő és magát még GMO-mentesnek hirdető államban, mint Magyarország. A mostani botrány nemzetbiztonsági jelentőségű ütközetnek számít. A világkereskedelmi háború már a baranyai földeken zajlik, és a megtörésünkhöz – a jelek szerint – bármilyen eszköz bevethető.”