Egy ámokfutás margójára

„Borzasztó leírni, de sajnos igaz: a most lelőtt fiataloknak azért kellett meghalniuk, mert egy kretén farmer valamikor nem tudott becsajozni, esetleg zavarta, hogy még mindig a kedves mamával él, ezért a felhalmozott gyűlöletét beleoltotta a norvég belpolitikába.

Voltaképpen csak a történelmi helyzet dönti el, hogy a potenciális tömeggyilkosok titokban gyakorlatoznak, rossz könyveket írnak és olvasgatnak, vagy esetleg fognak néhány kézifegyvert, és válogatás nélkül halomra lövik a nekik nem tetszőket. Sajnos a tömegtájékoztatás mintha nem értené ezt az alapigazságot. Most is zajlik a szópárbaj a különféle politikai táborok között, hogy cionista avagy keresztyén fundamentalista, szabadkőműves, miféle ez a Breivik – közben persze mindenki óvatosan eltolja a felelősséget, nem, nem olyan, mint mi, nekünk semmi közünk ehhez…

Ennek a típusnak valójában nincs ideológiája, nem jobbos, nem balos, nem zsidó és nem keresztyén, nem fehér és nem fekete. Minden emberi közösség magában hordozza a selejtet, és a puszta véletlen dönti el, az illető melyik erőszakideológia rabjának szegődik. Sajnos törvényszerű, hogy időnként az Anders Behring Breivik-félék néhány órára férfinak érezhessék magukat (értsd: majdnem száz embert meggyilkoljanak…). És bárki mondhat bármit, a valódi megelőzés sem lehetséges. Mindössze annyit tehetünk, hogy jobban odafigyelünk a fegyverrel lófráló, aszexuális, mamával élő, handabandázó idiótákra, de tartok tőle, hogy kontrollnak mindez édeskevés. ”