Beszennyezett emlékezet

„Akik balról támadva szennyezik Nagy Imre mártíriumát, azok nemhogy magyarnak, de még baloldaliaknak se jók. Pedig ebben az országban lehet arról gondolkozni, hogy mi lesz a leszakadókkal, a munkanélküliséggel, az államadóssággal. A miniszterelnöki körlevélre tegnapig több mint egymillió válasz érkezett.

Most meg ma van. Elkezdődött a válaszlevelek kiértékelése, ám a tiltakozók, noha tizedannyian, századannyian sincsenek, mint a miniszterelnököt válaszra méltatók, kimennek az utcára, tiltakoznak, elébe akarnak menni a dolgoknak, jó előre be akarják biztosítani magukat, hogy másnak igen, de nekik semmivel sem lehet rosszabb dolguk, mint volt eddig.

Nagy Imre nem vallotta bűnösnek magát. Egyik utolsó tárgyalási napján azt hangoztatta, hogy ő mások helyett bűnhődésre ítélt bűnbak, azért lesz áldozat belőle, mert elődei, Rákosi, a szovjet birodalmi politika olyan helyzetet teremtettek az országban, amely már nem volt tűrhető.

Ma Rá kellene emlékezni. Rá, aki meg merte érteni, hogy létezik a népakarat, hogy a nép nem kér, de vesz, ragad, hatvankét évesen át tudta érezni az ifjú és ifjan meghalt Petőfi Sándor indulatát. Meg tudott bocsátani a népnek. Pedig tulajdonképpen kommunista volt.

De magyar.”