Kik a vidéki zsidóság eltűnésének fő felelősei?

„Ungváry Krisztiánnal abban egyetértek, hogy az auschwitzi infrastruktúra részben összeomlott, de nem hevertek napokig, sőt hetekig temetetlen holtak ezrével a tábor területén, mint az 1942-ben a treblinkai haláltáborban előfordult. Összeomlott a tábori nyilvántartási rendszer, a munkaképesnek nyilvánítottak jó részét nem tudták regisztrálni, karjukba nem tudtak iktatási számot tetoválni. De elhamvasztották a hullákat, vagy a krematóriumokban, vagy az improvizált égető-gödrökben. Ugyanakkor nem tudom értelmezni Ungváry állítását, mely szerint a magyar kormány a »szociális ballasztot« jelentő öregeket és gyerekeket küldte Auschwitzba. A zsidó gyerekeket és öregeket ellátták családtagjaik, rokonaik, a zsidó segélyszervezetek stb. A magyar államkincstárnak legfeljebb a »hősi halott« zsidó munkaszolgálatosok özvegyeinek fizetett hadisegély jelenthetett apró megterhelést, de nem ezért deportált lelkesen, boldogan Jaross Andor belügyminiszter, Baky László és Endre László belügyi államtitkár, és többnyire fegyelmezetten, néha lelkes brutalitással több tízezer csendőr, rendőr, katona, hivatalnok, vasutas, levente stb. (...)

Ungváry Krisztián indulatát érteni vélem: az új alkotmány preambuluma dagályos, zavaros és történelemhamisító megállapításai komoly veszélyt jelenthetnek minden szakmáját komolyan vevő történész számára. Abszurd és történelmietlen az az állítás, hogy hazánk 1944. március 19. és 1990. május 2. között elveszítette önrendelkezését, vagy, ahogy Gál András levente közigazgatási államtitkár idén március 19-én fogalmazott: »jogképességét«. De attól tartok, jogos dühében Ungváry Krisztián átzuhant a ló túlsó oldalára. Nem életszerű azt képzelni, hogy a megszálló hatóságokat a megszállt ország hatóságai becsapják, megtévesztik, akaratukat, kívánságukat semmibe veszik, és pl. munkaképes zsidók helyett öregeket, betegeket, nőket, gyerekeket sóznak rájuk. A Sztójay-kormány és mindazok felelőssége, akik 1944 tavaszán részt vettek a magyar zsidók jogfosztásában, kifosztásában és deportálásában, vitathatatlan. Ám a németek kérték, követelték az összes zsidó deportálását, és e követelésüknek a Sztójay-kormány és erőszak-apparátusa készségesen tett eleget.”