A pályáról nem tudnak lezavarni

„Csöppet sem zavarja, hogy bár színészi, rendezői, produceri teljesítményét mindenki elismeri, de magánemberként tett kijelentései, a botrányos történések miatt emberek sokasága fordult el a filmjeitől?

Élem az életemet, mint eddig. Soha senkit nem közösítettem ki, nem is bántottam. Ez akkor is így van, ha az emberek másképp látják. Egyszer egy riporter a pofámba vágta, hogy mikor a moziban a film elején feltűnt a nevem, kitört a paláver. Mondom, érdekes, mert a legtöbbször a vége főcímben jön fel a nevem. Ezek szerint a közönség végigülte a filmet és csak akkor pfujolt?! Ha érti, mire gondolok.

A botrányai miatt kialakult szakmai közvéleményre egy interjúban nemrég azt mondta, az se baj, ha többé nem állhat kamera elé.

Ez nem igaz, szeretem a szakmámat. Csak másképp, mint huszonévesen. Más perspektívából és sokkal kevésbé zsigerből csinálom. Profin és hitelesen most is odateszem a magamét, de már kellő távolságtartással. És csak nagy ritkán a szívemből-lelkemből. Ami igazán izgat, a rendezés, a mesemondás a kamera mögül. Vagyis a válaszom mégis az, hogy nem halok bele, ha többé nem hívnak játszani. A pályáról nem tudnak lezavarni, tehát játékos maradok, ha tetszik, ha nem. Volt egy semmittevős időszakom, írtam egy mesekönyvet, az egyik haverom illusztrálta. Az ember mindig megtalálja a szelepet, ahol kiengedheti magából a kreatív gőzt.”