Helleri szitokszó: liberális

„A már unalomig ismert gyűlölettirádák előadója ezúttal a helyi hallgatóságban mélyebb nyomokat is hagyó módon próbálta volna panaszáradatát aktualizálni. Így találta jobbnak a tavalyi választáson csúfos vereséget szenvedett szoclib eszmekör elnevezését nem kis önkény révén republikánusra, a jobbközép kormánykoalícióét pedig nemes egyszerűséggel bonapartistára, azaz lényegében ős-populistára változtatni. Hozzátéve mindehhez utóbbit besározó jellemzésül, hogy emez igyekezetének legfőbb lényege pedig az értelmiségellenesség volna, lásd példának okáért az érintettek által oly nagyon fájlalt, ám pontosan máig fel nem derített filozófusügyet.(...)

Hiszen a váddal könnyedén, mintegy kézlegyintéssel negligálná például az egykor még ortodox marxista csecseken felserdült filozófusnő többek között éppen a mostani kormány által másodjára is felélesztendő Corvin-láncosok, afféle valódi bölcsek tanácsaként fungálni tervezett tagjait is. Olyanokat, mint a Nobel-díjas vegyész Oláh György, John Lukács történész, vagy éppen Zsigmond Vilmos, az Oscar-díjas operatőr, hogy csak a valódi és egyértelmű világhírrel bíró tagokat említsük külföldön is megérthető válaszként az elképesztő állításra.

Hogy majd Heller a honi viszonyokra dühödten szórt valamennyi vádja közül az általa láthatóan legsúlyosabbnak gondolttal is előhozakodjon, miszerint Magyarországon manapság - oh borzalom! - a liberális jelző már még a nácinál rosszabbnak számít.”