Világ inflátorai egyesüljetek

2011. március 09. 13:21

Nem kizárható, hogy az infláció is globalizálódik, és megjelenik fenyegetésként a fejlett országokban is.

2011. március 09. 13:21

„A világgazdaság több mint felét kitevő fejlett világ országai, régiói esetében nem az a kérdés, hogy teljesítik-e mai ígéreteiket a kötvényesek, adófizetők, állami ellátásokra jogosultak felé, hanem, hogy kit hogyan rövidítenek meg, ami többé-kevésbé politikai preferenciák mentén fog eldőlni. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a legfontosabb szavazói csoportoktól explicit módon minél kevesebbet és inkább implicit módon vesznek el, pl. a nyugdíjkorhatár folyamatos emelésével, illetve a kifizetési ígéretek elinflálásával. Ugyanakkor a főleg külföldi hitelezők helyzete sokkal rosszabb, hiszen esetükben explicit veszteségekről beszélhetünk, és nemcsak jövő időben, hiszen a névértéküknél 10-20-30 százalékkal olcsóbban forgó görög, ír és portugál kötvények esetében a veszteség már tény az értékpapírokat eladó korai vevők esetében.

Mindezekre a veszélyekre néhány, a válság végének ünneplését túlharsogni nem tudó elemző, így a Concorde is felhívta a figyelmet, de a piac egészen a görög adósságválsággal kapcsolatos egyre elkerülhetetlenebb tények napvilágra kerüléséig, majd utána és azóta is úgy tesz, mintha a probléma magától megoldódna. Ugyanakkor az adósságprobléma, mint egy fertőző betegség, egyre újabb és egyre nagyobb országokat támadott meg az európai periférián, nem hagyva kétséget afelől, hogy ezt a krízist az érintett országok nagyon józan gazdaságpolitikáján túl csak európai összefogással, a jobb helyzetben lévő államok jelentős áldozatvállalásával lehet orvosolni. (...)

A jövőbe tekintve a nagy kérdés, hogy a válság kisebb veszteségekkel történő megúszását célzó kormányzati és különösen jegybanki lépések, ezen belül is kiemelten a nem konvencionális monetáris lazítás leglátványosabb eszközei, a mennyiségi műveletek (a quantitative easing) milyen mértékben járulhatnak hozzá az infláció magasabb szintjének kialakulásához. Ez ma még elsősorban a fejlődő térséget sújtja, ahol a hivatalos indexek nagy valószínűséggel alul is becsülik az inflációt, miközben túlbecsülik a növekedést. Ugyanakkor nem kizárható, hogy az infláció is globalizálódik, és megjelenik fenyegetésként a fejlett országokban is. Elképzelhető olyan forgatókönyv, amely az infláció és az adósságok kritikus szintjének köszönhetően a következő években újabb súlyos válságba taszítja a világot, jelentős geopolitikai konfliktusokkal kiegészülve, amelyekre jó példák a részben már most is az infláció által magyarázható, arab világbeli zavargások és forradalmak.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 12 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
bolá
2011. március 09. 20:47
A neoliberális felfogás szerint a pénzügyi krízis azért alakult ki, mert az egyes kormányok „fegyelmezetlenek” voltak, és nem tartották be a maastrichti kritériumokat. Valójában a költségvetési hiányoknak nincs sok közük az eurózónában és általában az unión belüli egyensúlytalanságok kialakulásához. Görögország kivételével az eladósodott országok hiánya kisebb volt, vagy alig haladta meg az előírt három százalékot. Mindebből következik, hogy az adósságok nem azért alakultak ki, mert az egyes kormányok felelőtlenül költekeztek, az okokat másutt kell keresnünk. Az egyes tagországok eltérő versenyképessége súlyos egyensúlytalanságok kialakulásához vezetett. Míg a német fizetési mérlegben nagymértékű az aktívum, addig az új tagállamok, a dél-európai országok és Írország fizetési mérlegében nagymértékű hiány alakult ki. A fizetésimérleg-hiányok és spekulációs pénzmozgások következtében Írországnak, a dél-európai tagállamoknak és az új tagállamok többségének külső adóssága rakétagyorsasággal növekedett, amit egyre kedvezőtlenebb kamatfeltételekkel tudtak csak refinanszírozni. Amikor azután a pénzügyi spekulációk következtében ez a refinanszírozás már lehetetlenné vált, és az egyes országok csődbe mentek volna, az unió gyors segélyekkel a veszélyeztetett országokat (elsőként Magyarországot 2008 októberében) sorra kimentette. A csődöt ugyanis az EU vezetése az unió és az euró presztízse miatt nem engedhette meg. Emellett a hitelezők német, francia és angol bankok voltak, így a sebtében összehozott pénzügyi alappal az unió fejlett országai tulajdonképpen saját felelőtlenül hitelező és spekuláló bankjaikat mentették meg az esetleges csődtől az eladósodott országok számlájára.
Chanyi
2011. március 09. 20:29
Jelenleg a pénz dönti el, hova áramlik (ahol nagyobb a hozam), nem pedig oda, ahová a józan értelem szerint kellene (ahol valóban szükség lenne rá). A pénz uralkodik a kezelőin, a saját érdekeit nézi, önállósul. Ez egyáltalán nem természetes vagy hasznos dolog. Az a hiba, hogy pusztán a pénz birtoklásával még több pénzt lehet keresni.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!