Világ inflátorai egyesüljetek

„A világgazdaság több mint felét kitevő fejlett világ országai, régiói esetében nem az a kérdés, hogy teljesítik-e mai ígéreteiket a kötvényesek, adófizetők, állami ellátásokra jogosultak felé, hanem, hogy kit hogyan rövidítenek meg, ami többé-kevésbé politikai preferenciák mentén fog eldőlni. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a legfontosabb szavazói csoportoktól explicit módon minél kevesebbet és inkább implicit módon vesznek el, pl. a nyugdíjkorhatár folyamatos emelésével, illetve a kifizetési ígéretek elinflálásával. Ugyanakkor a főleg külföldi hitelezők helyzete sokkal rosszabb, hiszen esetükben explicit veszteségekről beszélhetünk, és nemcsak jövő időben, hiszen a névértéküknél 10-20-30 százalékkal olcsóbban forgó görög, ír és portugál kötvények esetében a veszteség már tény az értékpapírokat eladó korai vevők esetében.

Mindezekre a veszélyekre néhány, a válság végének ünneplését túlharsogni nem tudó elemző, így a Concorde is felhívta a figyelmet, de a piac egészen a görög adósságválsággal kapcsolatos egyre elkerülhetetlenebb tények napvilágra kerüléséig, majd utána és azóta is úgy tesz, mintha a probléma magától megoldódna. Ugyanakkor az adósságprobléma, mint egy fertőző betegség, egyre újabb és egyre nagyobb országokat támadott meg az európai periférián, nem hagyva kétséget afelől, hogy ezt a krízist az érintett országok nagyon józan gazdaságpolitikáján túl csak európai összefogással, a jobb helyzetben lévő államok jelentős áldozatvállalásával lehet orvosolni. (...)

A jövőbe tekintve a nagy kérdés, hogy a válság kisebb veszteségekkel történő megúszását célzó kormányzati és különösen jegybanki lépések, ezen belül is kiemelten a nem konvencionális monetáris lazítás leglátványosabb eszközei, a mennyiségi műveletek (a quantitative easing) milyen mértékben járulhatnak hozzá az infláció magasabb szintjének kialakulásához. Ez ma még elsősorban a fejlődő térséget sújtja, ahol a hivatalos indexek nagy valószínűséggel alul is becsülik az inflációt, miközben túlbecsülik a növekedést. Ugyanakkor nem kizárható, hogy az infláció is globalizálódik, és megjelenik fenyegetésként a fejlett országokban is. Elképzelhető olyan forgatókönyv, amely az infláció és az adósságok kritikus szintjének köszönhetően a következő években újabb súlyos válságba taszítja a világot, jelentős geopolitikai konfliktusokkal kiegészülve, amelyekre jó példák a részben már most is az infláció által magyarázható, arab világbeli zavargások és forradalmak.”