„Nagyböjt van: a bűn, és az Isten gyermekeinek szabad, teremtő élete, ez a két út áll mindannyiunk előtt. Két út, és neked döntened kell! Tetszik, nem tetszik, de te is döntesz! Ha reggel frissen felkelsz, és tagjaid megmozgatása után nekifogsz szépen a munkádnak, felismert feladatodnak, akkor már döntöttél is. A világot tovább teremtő Isten mellett, az élet mellett döntöttél. De ha nem kelsz fel, vagy ha csak leülsz a számítógéped elé, hogy az ezerszer eljátszott játekot tovább vidd, mit csinálsz? Vagy ha mások ügyes-bajos dolgait osztod, szorzod végnélküli kávézás közepette, akkor gondolom, hogy tudod, mi mellett döntöttél? Döntésed meghatározza életedet, úgy e földi, mind az örök életedet is, de a családod, jövendőbeli gyermekeid életét is.
Jó lenne, ha a nagyböjt csendjében hosszan gondolnánk életünket, teremtő és megváltó Istenünk csodálatos szép tervét velünk, családunkkal, de népünkkel kapcsolatosan is. Fontos lenne, ha éber szemünk előtt körvonalazódnának azok a veszélyek, kihívások, melyek leselkednek ránk. A sunyi kísértéseket, a bűnös vágyakat, szokásokat, őszinte magunkba nézéssel be kellene azonosítani, majd könyörtelen elszántsággal, mind a kertésznek a gyomot, ki kellene irtani életünkből, Istenben bízva.
Az eszmélődés, mely nem más, mint a lélek csendes mélyére való leereszkedés, önmagunkkal való őszinte szembenézés és a kegyelem felismerése mindennél fontosabb, mert itt ezen a szinten születnek életünk alapvető döntései, jó elhatározásai, melyek meghatároznak, erőt, lendületet adnak életünknek.”