Gyermekek után szavazati jog? Miért?

„A gyermekes családok helyzete folyamatosan leértékelődött: a legszegényebbeket leszámítva a gyerekvállalás a családi életszínvonalat jelentősen rontja, a családanyák karrierlehetőségeiről, munkahelyhez jutási esélyéről nem is beszélve. Ez nem magyar jelenség. Napjainkban szinte egyetlen európai ország nem képes reprodukálni önmagát, ezért nem igazán jó ellenérv, hogy máshol sem született még hasonló döntés.

Magyarország azonban Európán belül is az egyik legrosszabb helyzetben van, nálunk csökken legrégebb óta a népességszám. Az 1,3-es termékenységi ráta azt jelenti, hogy a reprodukcióhoz szükséges gyereklétszámnak csak kétharmada születik (csupán a szinten tartáshoz másfészer annyi gyerek megszületésére lenne szükség). Az unokák korosztálya kevesebb mint feleannyi lesz, mint a nagyszüleiké volt! 1975-ben a csúcson 194 ezer gyerek született, idén, 36 évvel később, kétséges, hogy 90 ezer világra jön; és kalkuláljuk be, hogy ha ez a korosztály kilép a szülőképes korból, akkor nagyon jelentős születésszám-csökkenés várható. Mi lesz akkor, ha nem tudunk változtatni a trendeken és 30-40 év múlva alig 40 ezer gyerek születik? Miként működik majd a magyar gazdaság? Mi lesz a nyugdíjrendszerrel? Ki fog ellátni minket a kórházakban? A kérdéseket, melyeket nem szeretünk feltenni magunknak, még hosszasan lehetne sorolni. A demográfiai előrejelzéseket figyelve látszik, hogy nem is hosszú távon, hanem már a mi életünkben hihetetlen súlyos gondok adódhatnak az elöregedéséből, a fiatalabb generáció hiányából.

Azt gondolom, hogy az általunk fölépített rendszer hibájából is fakad, hogy a modern demokráciák nem képesek reprodukálni önmagukat. Ha megjelenne a gyerekek után járó választójog, akkor megváltozna-e társadalmunkban a gyermekes családok helyzete? A válasz meggyőződésem szerint igen. A politikusok szeretik megnyerni a választásokat. Olyan gazdaság- és társadalompolitikát igyekeznek folytatni, amellyel maximalizálni tudják a rájuk leadott szavazatok számát. Ma a 8 millió választót kell megnyerni, és a pártok ennek szellemében végzik a dolgukat. Senki nem vitathatja, hogy a szegényebb rétegek, a nők helyzete jelentősen megváltozott az után, hogy választójoghoz jutottak. Ha a 2 millió gyerek után is járna szavazati jog, elképzelhető, hogy a gyermekes családok helyzete ne változna meg jelentősen? Elképzelhető, hogy ugyanilyen maradna a pártok családpolitikája, gyermekpolitikája? Higgyék el, ez elképzelhetetlen.

Megváltozna az MSZP, az LMP, a Jobbik, a KDNP és a Fidesz családpolitikája is. Másképp nézne ki a költségvetés, másképp az adórendszer, más lenne a családok társadalmi megbecsültsége. Nem arról lenne szó, hogy a gyermekes családok jogtalan előnyhöz jutnának, hanem mindössze arról, hogy eltűnnének a hátrányaik, és olyan helyzetbe kerülnének, amely megilleti őket.”