Európa szellemi sivataga

„A magyar baloldal halott. Ki kell mondani, mert vannak tények, amelyekkel meg kell barátkozni, ha újra akarjuk kezdeni az életünket.

Mikor pusztult el a reményteli kísérlet? Lassan 100 éve. Az egész elhervadt a katonasapkákra tűzött őszirózsákkal együtt. A tanácsköztársaság reménytelen kísérlete a dráma, a színes és ígéretes próbálkozás tragikus lezárása volt csupán.

Mi történt? A válasz egyszerű. A mindenkori reakció ellehetetlenítette az alulról induló kezdeményezések és a progresszív fiatal értelmiségiek egymásra találását. Voltak fellángolások, de erejük és támogatottságuk soha nem tudott túllépni egy kritikus szinten. Egyedül 1918-1919-ben sikerült valami. Akkor közel kerültek egymáshoz a forradalmi tömegek és a forradalmi gondolatok. Amikor nem pusztán elégedetlenség söpört végig az országon, hanem az emberek tudták is, hogy mit akarnak. Nemet mondtak a Habsburg múltra és igent a demokratikus népköztársasági eszmére. Az első világháborút megnyerő Nyugat történelmi bűne az, hogy zsákutcába szorította, a vesztesek és bűnhődni kötelezett népek közé száműzte a Kárpát-medence tizenpármilliós magyarságát. Miként a Nyugat történelmi bűne az is, hogy hatalomba segítette előbb a bolsevik irányt választó kommunistákat, majd bukásukat követően Európa legsötétebb reakcióját megjelenítő Horthyt és a mögötte szerveződő söpredéket. 1919-ben egy modern és demokratikus köztársaság nem lett volna illúzió, de térdre kényszerítette a győztesek arroganciája. 1919-ben messzemenő illúzió volt a bolsevik, szovjet típusú országvezetés. Az irreális kísérlet számtalan szép sikere csodaszámba ment, de az alapvetően liberális-konzervatív országban a forradalmi próbálkozásban talán még azok sem hittek igazán, akik a nevüket adták ahhoz.”