Anyám védelmében

„Anyám sokat gürcölt életében. 12 évesen munkába ált, és ritka becsületességgel dolgozott, amíg nyugdíjba nem ment. Élete nagyobbik felében fonónő volt, annyit keresett, hogy ha szűkösen is, de legtöbbször kihúztuk a következő fizetésig. Hétvégén volt hús az asztalon, igaz hétköznapokon káposztás tészta vagy feltét nélküli zöldbab főzelék volt a szokásos menü. Egyetlen szobából és konyhából álló lakásból közel húsz év várakozás után egy lakótelepi tanácsi lakásba költöztünk, ez volt anyám életének legnagyobb előre lépése. Ha úgy tetszik, nem vitte sokra. Legalább is semmi olyan dologban, amit Lázár polgármester úr fontosnak tarthat. Én mégis azt gondolom, tisztességes élet áll mögötte. Sok munkával, sok szenvedéssel, de nagyon sok örömmel és szépséggel is. Szerintem anyám, most közel a nyolcvanhoz nyugodtan gondolhatja, hogy teljes életet élt. Nem hiszem, hogy igaza lehet Lázár Jánosnak, és gyanítom, maga sem mondaná, hogy anyán élete semmit sem ér. Az idézett mondatok legnagyobb baja, hogy bántó érzéketlenség süt belőlük. A megértés, a részvét teljes hiánya. Az életek sokfélék. Az élet értelme, teljesítménye is sokszínű. Nem intézhető el a világ annyival, amennyivel Lázár szeretné. Nem ítélhető meg az ember ilyen egyszerűen.

Én nem szeretnék olyan országot, amilyenről a polgármester, a Fidesz frakcióvezetője beszél. Nem, mert annak az országnak nincs emberarca. Lehet, hogy azért ilyen durva, sprőd, barbár a Fidesz mostani politikája, mert tényleg így gondolkodnak? Lehet, hogy nem csak a szavak, a mondatok rosszak, hanem ezek az emberek is?

Ha így van, akkor nagyobb bajban vagyunk, mint gondoltuk.”