Lázár és a lóerők

„Lezárt ügy – mondhatnánk, ha nem arra lennénk kíváncsiak, hogy mikor és hogyan kapcsol ki a belső kontroll, s miért nem igaz minden esetben az, hogy a legjobb védekezés a támadás. Lázárral elszaladt a lóerő, csakhogy ezt az egyébként jó politikai érzékkel megáldott polgármester már akkor nem vette észre, amikor autót választott, sőt akkor sem, amikor választását szóvá tették.

Képtelen volt arra, hogy magára vonatkoztatva is értékelje a közállapotokat, szembenézzen akár azokkal a bíráló opuszokkal is, amelyekre évek óta ő építi megszólalásait, a mellékelt ábra szerint (lásd kétharmad) nem éppen hatástalanul. Akarva-akaratlanul, mint egy ollóval kivágott sablonba, helyezte magát a legyőzött ellenfélről felállított képletbe a Fidesz egyik »csúcsmodellje«. Különös, de a gyors helyzetfelismerés ebben az esetben elmaradt. Sőt.

Lázár hibás reakciói nem egyszerűen abból fakadtak, hogy saját üzemeltetésű »radarja« már régóta a menetből támadásra, nem pedig a veszély regisztrálására állt rá, hanem abból a mindinkább tapasztalható gőgből, amely csak addig kalkulál a társadalom állapotával, az egyszerű emberek érzelmeivel, egyáltalán a közvéleménnyel, ameddig másokat kell meghempergetni a szurokban.”