Az indokolatlan élet

„A verbális polgárháború újabb ütközetének lehettünk tanúi, amikor a Jobbik elnöke hiányolta a miniszterelnök parlamenti beszámolójából a súlyos népesedési kérdés és a közbiztonság említését. Egyik mondatában úgy fogalmazott, hogy miközben a magyar egyre vészesebben fogy, a cigány népesség indokolatlanul túlszaporodik. A miniszterelnök viszonválaszában arra hívta fel a figyelmet, hogy a keresztény gondolkodás nem ismeri az indokolatlan élet fogalmát, mert spirituális talapzatának döntő eleme éppen az élet szentségének elismerése és védelme.

Mivel a kérdés az emberi létezés legmélyebb rétegeit érinti, és a legsúlyosabb erkölcsi dilemmák egyikére irányítja rá a figyelmet, ezért különösen sajnálatos, hogy abban a tér-időben jött elő, amelyben a felelős, nyugodt és tárgyszerű vita esélye lényegében nullának mondható. Elmélázhatnánk persze, hogy miért pont a felelős párbeszéd szentélye, a parlament az, ahol fel sem merül az »elbeszélhetőség és megbeszélhetőség« lehetősége. Hogy miért roncsolódott ennyire szét a magyar közbeszédtér, és hogy van-e bármilyen esély a valaha is bekövetkező rekonstrukciójára. Ám ehelyett inkább az eredeti témát próbáljuk kicsit részletesebben szemügyre venni.(...)

Magyarországot a ’90-es években néhány szépelgő liberális szociológus féltette a »latin-amerikanizálódástól«. Nos, örömmel jelenthetjük: ettől már nem kell félnünk. Ahová ugyanis a legrosszabb helyzetben lévő egy-másfél millió ember süllyedt, az nem Latin-Amerika, hanem Afrika. Hab a tortán, hogy az e népesség felét kitevő cigányságért most könnyeket hullató liberális elit volt az értelmi szerzője és cinikus kivitelezője annak a rendszerváltás nevű pusztításnak, ami az országot és benne a legkiszolgáltatottabbakat ide juttatta. A cigányságnak és a nem cigány magyarságnak végre fel kellene ismernie, hogy pontosan ezek az erők vezetik meg (egymás ellen!) őket most is, közben pukkadoznak a röhögéstől, és vidáman dudorásszák a régi kuruc nótát: »Vezettessed magadat szem-bekötve, vakon, / Elfajult testvéridtől csinált áll-utakon«. És ez, mint a parlamenti csata is mutatja, egészen addig lesz így, amíg hagyjuk.”