„Mondhatjuk persze, hogy ez ma már érdektelen, az idő túllépett ezeken a pártokon és ezeken a szereplőkön, s ahogy 2002 után senkit sem érdekelt a kisgazdák sorsa, úgy felesleges most már velük foglalkozni. Én azonban másképp látom, két ok miatt is. Egyrészt a magyar közélet egyik fontos hiányossága szerintem éppen az, hogy mindig csak ma és néha talán holnap van benne, de soha nincs hely és idő a tegnapnak. Soha nem beszéljük végig a történeteket, nem vonjuk le a következtetéseket, nem jutunk el a tanulságokig. A kimondott szavaknak mindig csak aznapra van szavatosságuk, de soha nem vesszük a fáradtságot, hogy később is megnézzük, felidézzük, és – ami különösen fontos lenne – szembesítsük velük azokat, akiktől származnak. Számos olyan dolog hangzott el a választás előtt, ami ma már más megvilágításba került, bizonyos értelemben az idő ítélkezett felette, és bizony magyarázatot igényelne.
A másik ok talán még jelentősebb: nem tartom kizártnak, hogy abból a térből, ahonnan ezek a pártok távoztak, hamarosan új szereplőkkel ismerkedhetünk meg. Még valószínűbb, hogy az új szereplők egy része nem is lesz annyira új. Az MDF és az SZDSZ eltűnt a süllyesztőben, ebben a formában feltehetően már nem látjuk viszont őket, de nagy botorság lenne azt gondolni, hogy korábbi szavazóik és egykori támogatóik is a ködbe vesztek volna. Sőt, politikai elitjük, továbbá és különösen másodvonaluk minden tagja sem tett le feltehetően arról, hogy egyszer majd visszatérjenek.”
