„Ha megnézzük, mennyi forintosítható és eszmei kárt okozott ez a magát polgárinak álcázó társaság ennek az országnak, rá kell jönnünk, hogy ez a megközelítés nagyon is egyoldalú így, ebben a formában. Nincs tökéletes kormányzás, és a médiaegyensúly kedvéért hozzá kell tennünk, hogy pl. Zimbabwéhoz vagy Belaruszhoz képest egyáltalán nem állunk rosszul, sem GDP-, sem más olyan szempontból, aminek számokhoz van köze.
Meg kell mondjam, nagyon is botrányosnak tartom a kormány legújabb médiaügyi intézkedéseit. Elképesztő, hogy megszabják a »jó hírek« arányát. Hogy kétharmados többségükre, a sokat hivatkozott emberekre hivatkozva elbánnak a független újságírással. Itt van például rögtön az, hogy az új médiahatóság sok tízmilliós bírságokat szabhatna ki az úgynevezett »közerkölcsöt sértő« vagy »kiegyensúlyozatlanul tájékoztató« médiákra – és nem csak a közszolgálatiakra.
Az online privát médiáról is szó van, úgyhogy ha az ember belegondol, hogy az ember tulajdonosa csak egyetlen cikk miatt hány millát perkálhat, és egy portál csak egyetlen napon hány cikket produkál, amibe bárki beleköthet, akkor azért meggondolandó sok minden. Sem nekem, sem a tulajomnak nincs annyi pénzünk, hogy ezt a fenti álláspontomat megvédjem. Van viszont disszonanciánk, kognitív.
Úgyhogy mint minden állami rendelkezésben, talán ebben is lehet némi ráció. Pláne hogy olyan politikusok hozták meg ezt a – nyilván nekik sem könnyű – döntést, akiket az emberek kétharmada választott meg erre a posztra. Jó, ilyen mértékű átalakításról a kampányban nem volt szó, de az vesse rájuk az első alkotmánykoncepciót, aki nem használna ki egy ilyen mértékű győzelmet egy kis társadalom-mérnökösködésre. Senkinek sem fog megártani, ha a sajtómunkások az eddieknél egy kicsit jobban törekszenek a kiegyensúlyozottságra.”