„Néhány hete óriási érdeklődés övezi a berlini Német Történeti Múzeum Hitler és a németek című kiállítását. (...) Németországban nagy hagyománya van az önvizsgálatnak, az elmúlt évtizedekben számos botrány is fémjelezte a kollektív bűnösséget gyakran túlhangsúlyozó kezdeményezéseket. A kilencvenes években rendezett Wehrmacht-kiállítás túlzásaira egy magyar történész világított rá, a Daniel Goldhagen amerikai politológus Hitler önkéntes gyilkosai című könyve nyomán kirobbant vita pedig a németekben lakozó antiszemitizmus lehetőségével foglalkozott.
A mostani kiállítás tartózkodik a kollektív önostorozástól, s noha nem mélyül el a történelmi előzmények hatáselemzésében, igyekszik az emberi esendőség, befolyásolhatóság vagy akár butaság iránt megértést tanúsítani és ébreszteni a látogatóban. Még mielőtt bárki történelmi relativizmust sejtene a kertek alatt - nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy egy nép lelkületét és az ebből fakadó választói magatartást nem lehet politikailag motivált címkézéssel elintézni.”