Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Szükségtelenné vált a pályáztatás. Feleslegessé a szakmai tudás. Helyükbe lépett a megbízhatóság.
„Már van médiaalkotmány, médiahatóság, médiatanács és új kuratórium. Már majdnem lettek vezérigazgatók is a közmédiumok élére. Ne legyen kétség, nemsokára lesznek is. Mintha nem lenne mindegy, kit választanak. Holott a lényeg már rég eldőlt. Megbízható emberek kellenek a kulcspozíciókba, olyanok, akik teljesítik a megrendeléseket. De úgy, hogy ne is kelljen nekik szólni miatta. Tudják, érezzék belülről, mit kívánnak tőlük.
Volt már ilyen egykor, amikor az egyetlen párt egyetlen agit.-prop. osztályáról megmondták, mi az egyetlen út. Aztán amikor már több párt lett, sokan hajlamosak voltak úgy gondolni, hogy azok az idők végképpen véget értek. Úgy is lett. Most egészen másképp tértek vissza. A kétharmados fülkeforradalommal mindent meg lehet indokolni. Meg is teszik.”