„A Magyar Narancs szánt jó pár flekket Bokrosra, aki - az őt ért nemtelen támadásokra reagálva - kifejtette: »Én soha nem mondtam, hogy korlátozni kell a jogköröket. Azt mondtam, hogy válsághelyzetben, amikor az államcsőd elkerülése van napirenden - amiről tehát most nincsen szó -, az Alkotmánybíróságnak megértőbbnek kell lennie a kormány gazdaságpolitikájával szemben, és bizonyos szociális intézkedéseket nem szabad elhalasztani.«
Nos, akkor üljünk be a politika időgépébe, és utazzunk vissza 1995-be. Pontosan 1995. november 27-ére, hogy megvásárolhassuk az aznapi Világgazdaságot. Lapozzuk fel annak 3. oldalát: »A népszavazási törvény kizárja, hogy költségvetési és adókérdésekben népszavazást kezdeményezzenek. Emögött az a feltételezés van, hogy a nép, amely megválasztja a népszuverenitás legfőbb letéteményesét, az Országgyűlést, nem elég felkészült ahhoz, hogy a parlamenttel vagy a kormánnyal szemben felülbírálja a költségvetésre vonatkozó döntéseket. Ha a népnek nincs erre módja, az Alkotmánybíróságnak miért van? Az Ab nem lehet ilyen értelemben az Országgyűlés és a nép felett álló testület. Ez teljesen nyilvánvaló szereptévesztés.«
Ne, ne találgassanak, elárulom: az akkori alkotmánybírósági döntések miatt kiakadt pénzügyminiszter, Bokros Lajos nyilatkozott feldúltan - s egy picit hasonlóan is, mint manapság a kormányoldalon.
Hát, igen. Az őszinteség hosszú távon megéri. Ebben hiszek.”