„2004 más szempontból is jelkép: nem pusztán »Drazsé« vízibivalybőrből készült aktájának felbukkanása miatt fontos, hanem azért is, mert Magyarország ellen akkor indult az EU részéről eljárás a túlzottan magas költségvetési hiány miatt. Bizony: uniós tagságunk óta rendszeres szereplői vagyunk e szégyenkollekciónak. Ennek hátterében az áll, hogy a Brüsszelben megszabott hiánykritériumot átlépő uniós államot a közösség felteszi a listára, okulásként, elrettentésül. Ha valaki ott díszeleg, attól megvonhatják a támogatásokat, de ettől súlyosabb, hogy az üzleti megítélésén is folt esik.
Hiába alkotta meg a kétezres években az MSZP–SZDSZ a »Biztonság«, »Új egyensúly« és »Felelősség« definícióit, ha azokat a mindennapokban nem sikerült alkalmazniuk. A kijózanodás kormányának minősített Bajnai-kormány pedig cirka ötszázmilliárd forintos költségvetési lyukat hagyott hátra a súlyos gazdasági örökség mellett. Annak ellenére, hogy simán letolt az ország torkán egy 1200 milliárdos megszorítást.
De javaslom, a Drazsé táskájából előbújt események után koncentráljunk arra, mi a helyzet akkor, amikor abból a táskából már nem bújhat elő semmi.
Az országkockázat miatt Magyarország jelenleg kényszerpályán van. A kormány az idén ezért lépett: két gazdasági akcióterv kellett ahhoz, hogy be lehessen tömni a költségvetési lyukat, illetőleg piaci bizalmat szerezzen magának Magyarország – mindkét feladat kipipálva! Ez nem semmi teljesítmény, de a valódi talpra álláshoz, a stabilizációhoz és a fenntartható gazdasági növekedéshez újjászervezésre van szükség.”