„Az emberek emberének embereként továbbszolgáló elnök azért volt jó sportvezető, mert korabeli aktív OTSH-elnökhelyettesként is pontosan átlátta a sport problémáit, így a rendszerváltás után hatékonyan tehetett azok megoldásáért: ennek nyomán az élsport most csak a tönk szélén, a finanszírozhatóság határán áll, de nem dőlt össze. (...)
Schmitt Pált mindenekelőtt a kimondott szóhoz való ragaszkodása, az ebből fakadó karakánság tette igazi vezetővé. Akkor sem rettent meg, amikor az athéni olimpia 5 magyar doppingesete után szembesítették 1997-es lapinterjújával, amelyben így fogalmazott: »Már megválasztásom után, pedig az nem tegnap volt, egyértelműen kimondtam, hogy azonnal lemondok, ha egy olimpián magyar doppingügy lesz (…), akkor is, ha bizonyíthatóan nem vagyok cinkos, mert hát elnökként akkor is felelős vagyok a történtekért.«
Különleges képességű embert vesztett a magyar sport.
S nyert a köztársaság.”