Nem vagyunk kommunisták

„Nem, senki nem állíthatja, hogy titkolták, minek a talaján állnak. A Nagy Áprilisi Szavazófülkés Forradalom javában tart, mondhatni permanens, még messze nem falta fel gyermekeit. A pártnak nincsenek a nép érdekeitől elütő érdekei. A forradalmi kormány népjóléti intézkedéseivel kizárólag a nép érdekeit tartja szem előtt, hiszen csak ő a megmondhatója annak, mi az emberek - a köz - érdeke. Aki ezt történetesen másképp látja, az oligarcha, aki szarik a nemzeti együttműködésre, önös magánérdekeit a köz elé helyezi, úgyhogy hamarosan az esti híradóban láthatjuk viszont, amint a közérdek nevében bilincsben viszik a Gyorskocsi utcába.

Azt viszont senki nem állíthatja, hogy kommunisták. Ezt onnan tudjuk, hogy maga a szav.fülk.forr. miniszterelnöke magyarázkodott a következőképpen legújabb megadóztató lépései miatt: »Számunkra, a modern jobboldal számára természetes, sőt kívánatos, mert nem vagyunk kommunisták, ha egy vállalat komoly profitot termel«. Ugyanígy hárította a Che Guevara-szerepet a kormányfő a bankadó bejelentésekor. Joggal, hiszen modern jobboldaliságról van szó, amely nagyon is érdekelt a komoly profitban. Valahol, nyilván.(...)

A lényeg az ökokatasztrófákra vagy gazdasági vészhelyzetekre hivatkozó, permanens állami kontroll igénye, amely a hatékonyságot szembeállítja a jogállamisággal, az egyéni érdeket a közérdekkel, a magántulajdont a morállal, és amely igény sok mindent eredményez majd, csak joguralmon alapuló polgári társadalmat nem. Na ez az, amit a szélsőbaltól szélsőjobbig tartó antipiac- és antijogállam-koalíció megtapsol a Fideszben.”