Fenntartható fejlövés

„Ha egyszer az ember leszáll a Marsra, akkor ugyanezt fogja ott látni – ezt gondoltam több mint tíz éve, amikor egy forgatócsoporttal az ajkai zagytározóknál jártam. Félelmetes volt és hátborzongató a végeláthatatlan vörös iszaptenger. Hihetetlennek tűnt, hogy létezik Magyarországon egy hely, ahol ekkora mennyiségben gyűlik, egyre csak gyűlik az ipari termelés semmire sem jó, de mindenkitől elzárandó mellékterméke. Aztán megfeledkeztem az egészről.

Két hete, hétfő délután azonban rögtön és pontosan tudtam, hogy mi ömlött Kolontárra és Devecserre, már az első képek előtt láttam azt a szörnyűséget, ami ott történt. Felelősséggel tartozom-e a történtekért? Mindenképpen. Lehet, hogy a felelősségem csak néhány liter vagy kiló vörös zagy, de nem tehetek úgy, mintha mindaz, ami történt, egyszerűen rákenhető lenne egy hirtelen meggazdagodott milliárdosra vagy az éjjeliőrre – a politikai széljárás függvényében. (...)

A képlet egyszerű. Növekvő gazdaságot akarsz? Vedd át a fejlett Nyugatnak már büdös és kellemetlen tevékenységeket, az ezzel járó környezetszennyezéssel és egészségügyi károkkal együtt. Ő pedig biztos és egyre nagyobb vásárlója lesz az így előállított termékeidnek, de mossa kezeit, és csodálkozik, hogy a világ tőle távoli pontjain milyen szörnyűségek történnek. Miközben a jóléti államok magukat zöldre festve otthon egyre szigorúbb környezetvédelmi szabályokkal tolják el maguktól a környezetszennyező, az ott dolgozó emberek életét megrövidítő ágazatokat, addig vígan fogyasztják tovább a Föld és az emberek felzabálásával előállított javakat.”