„Összességében azonban elsősorban nem azt érzem problémának, amiről Lázár János ír, ezek ugyanis egy politikai vitában védhető mondatok lennének. Keményebb dió annak a két lényegi kérdésnek az ügye, amellyel a politikus egyáltalán nem foglalkozik:
1. Semmit nem ír arról, hogy itt elsősorban nem a 98 százalékos adóról, hanem sokkal inkább a kormány gazdaságpolitikájáról van szó. (...) Tisztességesebb lenne kimondani: a Fidesz azért akarja megnyirbálni az Alkotmánybíróságot, hogy a gazdaságpolitikája tartható legyen, hogy ne váljon a választók szemében sikertelen és hiteltelen politikai szereplővé. Ez a cél, s ha ezt elismerné a Fidesz, valóban fair vitát lehetne folytatni arról, hogy…
2. …meddig lehet elmenni ennek a célnak az érvényesítésében. Világos párbeszédet lehetne folytatni arról, hogy vajon belefér-e a demokratikus működésbe az, hogy az ország érdeke szempontjából is értelmezhető célért időlegesen olyan intézkedéseket hozunk, amelyeket korábban elvi alapon elfogadhatatlannak, antidemokratikusnak tartottunk. Nem állítom, hogy a válasz egyszerű, s abban igaza van Lázár Jánosnak, hogy megközelítésben, hangvételében és a megoldási alternatívák vonatkozásában is lenne mit hozzátenni a vitához. Csak ahhoz először őszinte beszédre lenne szükség, ki kellene mondani, hogy ebben a helyzetben a kormány nem lát más kiutat. Innentől pedig elkezdődhetne egy valóban értelmes párbeszéd arról, hogy mi a fontosabb: a célok érvényesítése vagy az eszközök feltétlen tisztelete. Minden más ma sajnos mellébeszélés, elterelés és manipuláció.”