Sanghaji országblamázs

„Jelen sorok írójának kezébe került a pavilon kommunikációjára tavaly pályázó, vesztes kommunikációs ügynökség által összeállított PR-stratégia, amely eredeti ötletek sokaságát javasolta a pavilon promóciójára. Mondani sem kell, hogy az eddigi pavilon-PR néhány fizetett nyilatkozatban, hirdetésben, silány internetes kommunikációban, illetve a magyar média vezető képviselőinek kiutaztatásában merült ki, amelynek hozadéka más lapra tartozik

A pavilon-ügynek a kínai üzleti körökben sem maradt el a visszhangja. Egy Magyarországon hosszabb időt töltött, nevének elhallgatását kérő kínai üzletember kérdésünkre  elmondta, hogy kínai és magyar partnereitől egyaránt nagyon rosszakat hallott az eddigi  magyar szereplésről. Ezekben a körökben általános az a vélemény, hogy a magyar kormány sok pénzt költött, viszont rendkívül keveset kapott cserébe. Sokan azt valószínűsítik, hogy az Expo-költségvetés túlnyomó többségét egyszerűen zsebre tették - mondta. Más vélemények szerint is a pavilon már eleve azért lett ennyire bántóan semmitmondó, hogy minél kevesebből ki lehessen hozni és minél többet lehessen zsebre tenni.

Mellau István szerint a sikeres üzlethez fel kell készülni a kínai kultúrából és mentalitásból. Éppen ezért a magyar Expo-szereplés egyik fájó tanulsága az, hogy aki nem ismeri a kínai mentalitást és  kultúrát, nagy eséllyel kudarcot vall. Pedig  kiváló lehetőségeink vannak, például a környezetvédelmi, informatikai, energetikai, vízgazdálkodási technológiák és szolgáltatások, vagy az élelmiszergazdaság terén Kínában. A kínai tőkebefektetők pedig Magyarországon indulhatnak jó esélyekkel. Ezzel együtt jót tenne, ha – a konkrét ügy tanulságaként –  a hazai ellentéteket félretéve, a nemzeti ügyekben végre egységesen tudnánk fellépni, mint ahogy más országokban ez megszokott. A sikeres kínai üzlethez ez is nagyon kell.”