„Konjunktúrája van a csontvázkeresésnek, Tarlós István is »szekrénynyitogatással« fogja kezdeni, ha nyer, megígérte. Ki fog valami potyogni azokból a szekrényekből?
Nem hiszem, hogy meglepetés éri Tarlós Istvánt. Ha voltak is csontvázak, azok már rég kidőltek a fővárosi tulajdonú cégeknél, de nem a főpolgármesteri hivatalnál. Hangsúlyoznám, hogy itt nem volt korrupciós ügy. A város gazdasági helyzetéről pedig valós adatokat adtunk meg, ez az interneten részletesen is elérhető. Világos kimutatás készül a szerződésállományról is, bár azt elmondhatom, hogy 2012-ig le vannak kötve a fejlesztési pénzek. Sajnáltam, hogy Tarlós István nem tudott ott lenni a közgyűlés utolsó ülésén, amikor elmondtam, hogy szerintem mi az, amit a következő városvezetésnek érdemes folytatnia. Ilyen az a pénzügyi-tervezési modell, amit még Atkári Jánosék dolgoztak ki, és aminek lényege, hogy a város működési bevételeinek 10-20 százalékát fejlesztésre, például az uniós beruházások önrészére költsük. Ez jelenleg tizenkét százalék, harminc milliárd forint, ezt szerintem Tarlós Istvánnak is tartania, vagy növelnie kellene. Ez a város szabad pénze. (...)
Utólag hogy csinálta volna?
Az első olyan feladatnál, amit Hagyó Miklós nem tudott megoldani - mert hiányzott hozzá a múltja, a tapasztalata - el kellett volna venni tőle a hatásköröknek legalább egy részét. A rászabott szuper-főpolgármester helyettesi feladat, benne a nagy közműcégek irányítása egyszerűen meghaladta a kompetenciáját. Attól függetlenül, hogy bizonyos dolgokban nagyon jó volt.
Például?
Jól számolt, jól tudott alkukat kötni.
Talán túl jól is.
Akkor azt mondom, értett hozzá, hogy jól előkészítsen megegyezéseket. Nélküle például az MSZP nem szavazta volna meg a parlamentben a távhő áfacsökkentését. De még egyszer mondom, amikor az első problémák jelentkeztek, el kellett volna venni tőle a területet. De ő volt az erős ember, tizenhat kerületi MSZP-szervezet volt mellette és a fővárosi képviselők többsége, ennek koalíciós szakítás lett volna az eredménye.”