„Fogalmunk sincs, kinek a felhatalmazásával nyilatkozik meg olykor-olykor kardinális gazdasági kérdésekben Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke. Vélhetnénk persze, hogy saját kútfejéből merít, de ha így volna, valaki már csak rászólt volna, hogy ne tegye, mert minden újabb eszmefuttatása súlyos anyagi következményekkel jár, elsősorban a devizahitelesekre, de amúgy általában az ország pénzügyi helyzetére nézve is. Mivel azonban ilyen tilalmat a kormánypárt nem léptetett életbe Kósára vonatkozóan, élnünk kell a gyanúperrel, miszerint az alelnök úr ismételt szentenciái mégsem ellentétesek mondjuk Orbán Viktor, Navracsics Tibor, Matolcsy György és Varga Mihály nézeteivel - hogy csak azokat a legkézenfekvőbb személyeket említsük, akiknek tisztük lehetne leállítani vezetőtársuk nyilvánvalóan kártékony kommunikációját. (...)
Tekintsünk el most attól az egyébként érdemi kérdéstől, vajon okos-e sértegetni azokat a hitelminősítőket, akiknek javaslatai alapján a bennünket finanszírozó befektetési alapok eldöntik, vásároljanak-e magyar állampapírt. Amikor azonban Kósa az egész nemzetközi pénzvilágot kioktatja arról, hogy nekünk a választók véleménye fontosabb, mint amit ők mondanak, akkor megint tanújelét adja, hogy szándékosan nem akarja felfogni a lényeget. Azt tudniillik, hogy az ámított választói tömegnek tetszhet bár ez a sületlen függetlenségi demagógia, de amikor a forint romlásának minden következményét megérzi, a Fidesz propagandistáiban hiába reménykedik. Akkor csak a felelőtlenül provokált hitelminősítők kedvezőbb prognózisai segíthetnének - ám azok épp annak a »kívülről« szorgalmazott gazdaságpolitikai józanságnak a függvényei, amit Kósa elutasít.”