„»Az igazságosság a (király) trónjának szilárdsága« (Péld 16,12; vö. uo. 25,5). A Példabeszédek könyvének ez a tanítása Szent István életében igazolódott. Méltán látták személyében a hívő magyarok Isten ajándékát népünk számára, joggal tekintették őt az igazságosság tanítójának. A késő középkor nagy ferences hitszónoka, Temesvári Pelbárt is az igazságosság témájával kezdi legszebb Szent István-napi beszédét. Adjunk hálát Istennek első, szent királyunkért, mert utat mutatott nekünk a hitre és az üdvösségre, mert példát ad az életszentségre és igazságosságra, de azért is, mert ő népünk védőszentje, aki ma is pártfogol minket. »A szentek már földi életükben is imádkoztak másokért, még ellenségeikért is. Mennyivel inkább így tesznek megdicsőülésük után, hiszen a mennyei hazában a szeretet nem csökken, hanem növekszik. Így István király is, aki földi életében annyira szeretett minket... most a mennyei hazában különösképpen is közbenjár értünk«.
Szent István férj, családapa, király, politikus, hadvezér volt, és mindezekben a helyzetekben egyben hívő keresztény és szent. Példája olyan gazdag, olyan egységes és szilárd, hogy őt ünnepelve óhatatlanul egy-egy vonását kell kiragadnunk, ha elmélkedni akarunk róla. A mai ünneplés szóljon hát különösen is az igazságos embernek, az igazságos uralkodónak. Szent Imréhez írt Intelmeiben az igazságszolgáltatás tiszteletben tartásáról, az igaz ítéletről és a béketűrésről beszél (V,1-2).
Sőt, így fordul fiához: »Uralkodj harag, kevélység és irigység nélkül, békességgel, alázatosan és szelíden, mindig emlékezetedbe vésve, hogy minden embernek egy az állapota, és hogy csak az alázatosság emel fel, és csupán a fennhéjázás és az irigység taszít alá« IV,1). Igazságosnak lenni pedig azt jelenti, hogy mindenkinek megadjuk, ami jár neki.”