Nem hiszi el, mire használták a köztársasági elnök dolgozóasztalát!
Egy ütős délelőtt a Sándor-palotában.
Ellensúly vagy egyensúly, ez itt a kérdés. Az új köztársasági elnök nem kertel, egyenesen beszél, és az utóbbi megtestesítőjének mondja magát. Hitelesen.
„Hogyan is lehetne a választáson kétharmados többséget szerzett Orbán Viktor jelöltje a Fidesz-kormány ellensúlya? Sehogy. Ha Schmitt Pál ezt állítaná, akkor sem hinne neki senki. Le lehetne leplezni. Súlyosan. De nem állítja, így az MSZP-nek és az LMP-nek a semmin kell rugóznia. Bosszantó körülmény. Igazmondáson kapták az elnököt, ezért nekik kell hamukázniuk a demokratikus intézményrendszer kiüresítéséről, a kormányzati ellensúly teljes hiányáról, ami szamárság.
Magyarországon a korlátozott hatáskörrel felruházott köztársasági elnök sosem volt alkalmas az erős felhatalmazású kormányfő megzabolázására. (Fejet hajtunk Sólyom László kitartó próbálkozása előtt.) Erre a miniszterelnökök - az egy szem Gyurcsány Ferencet kivéve - ritkán is szolgáltattak okot. Az ország első polgárát a gazdaság helyzetéről rendszerint nem hamis adatokkal traktálták, a jogszabályalkotás során tekintettel voltak az alkotmányos keretekre, az erőszakszervezeteket pedig nem a törvények ellenére működtették.
De ha a sietség miatt vagy a kényszerek hatása alatt mégis valami akadályozta a gépezet működését, a kármentés akkor sem maradt el, ha az éppen aktuális elnök az »ellensúlytalanság állapotában« lebegett. Mint ahogy Göncz Árpád, aki az Antall-kormány idején hét, az Orbán-kormány alatt pedig egy alkalommal élt ugyan az előzetes normakontroll eszközével, de a szocialista-szabad demokrata koalíció 1994-98-as regnálásakor egyszer sem nyúlt legerősebb jogosítványához. És nem azért, mert nem lett volna rá oka, hiszen a Bokros-csomag nyomán az Alkotmánybíróság tucatszám volt kénytelen megsemmisíteni a kétharmados többség elfogadta törvényeket. Csak inkább mert a Horn-kabinet motorja, s nem akadálya kívánt lenni...”