Jelenleg lehetetlen – s egyelőre talán nem is kívánatos – a formálódó ellenzéki pártok együttműködése.
„Az ellenzéki pártok, ha valami ellen tiltakozni kívánnak, akkor azt egymástól különböző módokon igyekeznek megindokolni, úgy, hogy az együttműködésnek még a látszatát is elkerüljék. Ennek nyomán előbb-utóbb elfogyhat a légtér az ellenzéki (többoldalú) opponálás körül. Mindezek alapján jelenleg lehetetlen – s egyelőre talán nem is kívánatos – a formálódó ellenzéki pártok együttműködése. Mit hozhat azonban a jövő?
Előbb-utóbb szükség lesz valami belső mozgásra az ellenzéken belül ahhoz, hogy a Fidesz-KDNP centrális erőterét feltörjék. E tekintetben három lehetséges forgatókönyv kínálkozik.
• Kialakulhat az ellenzéki egység a centrális erőtér alternatívájaként, amelynek egyetlen lehetséges tengelye az MSZP-LMP lehet. Ez a megoldás egyelőre igen távolinak tűnik, sőt, sok szempontból az LMP közelebb áll a Fideszhez (ez is megerősíti a Méltányosság azon felvetését, miszerint mára korántsem egyértelmű, hogy a Fidesz tisztán jobboldali párt lenne).
• A második (az ellenzékre végzetes) megoldás az lehet, hogy az ellenzék egy része beolvad a centrális erőtérbe. Itt egyértelműen az LMP és a Jobbik konszolidált része lehet érintett. Ha ez a forgatókönyv valósul meg, az a kötcsei célok beteljesedését jelentheti.
• Talán a legvalószínűbb, hogy a jelenlegi ellenzéki patthelyzetet egy új szereplő oldja fel. A hazai politikai élet egyik tartós jellemvonása volt az elmúlt húsz évben, hogy új pártok igen nehezen jutottak be a parlamentbe. Most kettőnek is sikerült. Valószínűleg egy új erőre is szüksége lehet majd a jelenlegi ellenzéknek. Ha a mostani, kényszerű egyensúlyban lévő ellenzéki pártok kormányképes erővé kívánnak válni (mármint a Fidesz-KDNP nélkül), akkor koalíciósképes partnert kell találniuk, méghozzá olyat, amely új szereplő a hazai palettán.”