„Hoffmann Rózsa gyakorló pedagógusként és egyetemi emberként került az oktatási tárca államtitkári székébe. Ezért pontosan tudja, miről beszél, amikor azt mondja, hogy kormányzati célkitűzésnek tekinti, hogy négy év alatt a GDP 8 százalékára emelkedjen az oktatásra fordított összeg.
A kérdés már most az, milyen mozgástere van-e téren a kormánynak. Hisz amikor a szoclib koalíció felelőtlen és korrupt kormányzását követően az IMF és az Európai Unió ollójának szorításában vergődik a magyar kormány és a honi pénzügypolitika, nyilván nem lehet azonnali hosszú távú költségvetési és oktatáspolitikai reformokban reménykedni.
Ám egyelőre még azt sem látjuk bizonyosan, hogy az új kormány valóban elkötelezett-e a magyar oktatásügy reformja mellett, hogy tehát kitörési pontként kezeli-e közép- és hosszú-távú politikájában az oktatást. (...)
Nekem úgy tűnik, a tanári és az egyetemi oktatói pálya társadalmi elismertségét biztosító döntések lehetnek a kitörés első lépései.
Csak így oldható fel a tyúk-tojás probléma: a középiskolából képzetlen diákok érkeznek az egyetemre, ahonnét viszont képzetlen tanárok kerülnek ki az oktatásügybe. Hisz az értékén kezelt tanártól és egyetemi oktatótól tudja megkövetelni a társadalom a megfelelő színvonalú oktatást.”