A budaiak és a pestiek közti - néhol csipkelődő, ám rendkívül mélyen gyökerező - ellentéteknek hagyománya van, okai pedig történelmiek, társadalmiak, vagy éppen félreértésen alapulnak, közhelyek.
„A fővárosról sokféle kép él az emberek fejében, akinek volt szerencséje a Magyar Néphadsereg »vendégeként« - főleg észak-kelet-magyarországi fiatalokkal együttszolgálni, tudhatja, milyen indulatok léteztek (s részben léteznek) Budapesttel kapcsolatosan azok fejében, akiknek a javakhoz való hozzáférése korlátozottabb mint a budapesti átlagnak, bár anno még a háromévenkénti "nyugati" látogathatás esetlegessége is növelte a bezárkózottságot és ennek következtében a Budapest-ellenes dühöt és frusztrációt. Budapest akkor a kitárulkozó (nyugati) világ kapujának számított, míg ma - bár fontos - de csak a globális világháló egyik pontjaként jelentős. S különben is, amit a szocialista évtizedek nem tettek tönkre, tönkrement az összehangolatlan városfejlesztéstől, mely szivesen burkolózott különféle szabadságeszményekkel.
A pesti-budai világképkülönbségek azonban biztosan nem Szabolcs-Szatmár megyében születnek, inkább a fővárosban alakították ki vagy alakultak azok maguktól is. Budáról sokan csak annyit »tudnak«, hogy tiszta/arisztokratikus, kőgazdag, a keresztény középosztály fészke, villanegyedeiben vagy a régi úri osztályok leszármazottai vagy a később, a pártállami évtizedek elitjének tagjai (»Biszku Béla«), illetve utódai élnek s mindenki (ráadásul egységesen - leszámítva az idősebb bolsevikokat) a jobboldalra szavaz. Pestről tudni vélik azt, hogy piszkos és zajos, van benne élet, de mégis élhetetlen (a szerencsésebbek »Budán alszanak, Pesten dolgoznak«) és politikailag a pesti lakosok (akik között sok a »proli« - úgymond) gyakrabban elcsábulnak a szocialista párt, illetve valamelyik éppen aktuális liberális kispárt »szirénhangjának«, merthogy magyar nemzeti tradíciónak is »híján van« ez a városrész. Bár Budán is vannak lakótelepek (Lágymányos, Óbuda, stb.), de ezek - ugye akklimatizáltabbak mint a pestiek, ahol Kádár János egykori választókerületében a »Váci út felel neki«. Budán meg ott a Hagyomány Vára, a sok kis Zalán és Csenge a játszótereken, a Turul-szobor, a székelykapu és a Matthiaskirche, sok y-végű nemesi családnév a belbudai kerületkben, vele átellenben (majdnem) pedig, a Lukács György-szobor és Raoul Wallenbergnek szentelt alkotás mellett (»ahol nem laknak cigányok«) Flórák, Hannák és Robik játszanak a homokozóban. A Gyurik és a Tibik - olykor Kevinkékkel és Christopherekkel együtt, a Lejlákkal egyetemben - Angyalföld és Újpalota játszótereit lakják, harci kutyáikat pedig szüleik trenírozzák valamelyik pesti lakótelepen.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Élesen bírálta a német kormánykoalíciót a volt osztrák kancellár. Nem kímélte a migrációs politikájukat sem.
Az egyik helyi lakó elmondta, hogy „ilyen borzalmat sosem látott a csendes, jól szituált budai utcácska” .
„Mélyen hiszek abban a csapatban, abban a szűk csapatban, aki körülveszi a miniszterelnököt.”
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
