„A fővárosról sokféle kép él az emberek fejében, akinek volt szerencséje a Magyar Néphadsereg »vendégeként« - főleg észak-kelet-magyarországi fiatalokkal együttszolgálni, tudhatja, milyen indulatok léteztek (s részben léteznek) Budapesttel kapcsolatosan azok fejében, akiknek a javakhoz való hozzáférése korlátozottabb mint a budapesti átlagnak, bár anno még a háromévenkénti "nyugati" látogathatás esetlegessége is növelte a bezárkózottságot és ennek következtében a Budapest-ellenes dühöt és frusztrációt. Budapest akkor a kitárulkozó (nyugati) világ kapujának számított, míg ma - bár fontos - de csak a globális világháló egyik pontjaként jelentős. S különben is, amit a szocialista évtizedek nem tettek tönkre, tönkrement az összehangolatlan városfejlesztéstől, mely szivesen burkolózott különféle szabadságeszményekkel.
A pesti-budai világképkülönbségek azonban biztosan nem Szabolcs-Szatmár megyében születnek, inkább a fővárosban alakították ki vagy alakultak azok maguktól is. Budáról sokan csak annyit »tudnak«, hogy tiszta/arisztokratikus, kőgazdag, a keresztény középosztály fészke, villanegyedeiben vagy a régi úri osztályok leszármazottai vagy a később, a pártállami évtizedek elitjének tagjai (»Biszku Béla«), illetve utódai élnek s mindenki (ráadásul egységesen - leszámítva az idősebb bolsevikokat) a jobboldalra szavaz. Pestről tudni vélik azt, hogy piszkos és zajos, van benne élet, de mégis élhetetlen (a szerencsésebbek »Budán alszanak, Pesten dolgoznak«) és politikailag a pesti lakosok (akik között sok a »proli« - úgymond) gyakrabban elcsábulnak a szocialista párt, illetve valamelyik éppen aktuális liberális kispárt »szirénhangjának«, merthogy magyar nemzeti tradíciónak is »híján van« ez a városrész. Bár Budán is vannak lakótelepek (Lágymányos, Óbuda, stb.), de ezek - ugye akklimatizáltabbak mint a pestiek, ahol Kádár János egykori választókerületében a »Váci út felel neki«. Budán meg ott a Hagyomány Vára, a sok kis Zalán és Csenge a játszótereken, a Turul-szobor, a székelykapu és a Matthiaskirche, sok y-végű nemesi családnév a belbudai kerületkben, vele átellenben (majdnem) pedig, a Lukács György-szobor és Raoul Wallenbergnek szentelt alkotás mellett (»ahol nem laknak cigányok«) Flórák, Hannák és Robik játszanak a homokozóban. A Gyurik és a Tibik - olykor Kevinkékkel és Christopherekkel együtt, a Lejlákkal egyetemben - Angyalföld és Újpalota játszótereit lakják, harci kutyáikat pedig szüleik trenírozzák valamelyik pesti lakótelepen.”